Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XXIII. 1339. (Budapest–Szeged, 1999.)

A zágrábi kápt. előtt megjelent egyrészről Zagoria-i Gatal fia: Miklós a maga és fr.-e: György nevében, másrészről Zagoria-i János fia: Jakab, s elmondták, hogy ők Zagoria birtok bizonyos része ügyében - amely rész egykor ezen Jakab rokonaié, az örökös nélkül elhunyt Rathk fiaié: Radus-é és Dursan-é volt, majd ezen Gatal [IV.] László király adományából birtokolta (miként ez az uralkodó privilégiumából kitűnik) - hosszasabban pereskedtek János mr. varasdi (Warosd) c. előtt. Végül a c. engedélyével és fogott bírák elrendezésével úgy egyeztek meg, hogy Miklós és György bizonyos pénzösszegért Jakabnak és örököseinek hagyják e birtokrészt. Hj. (a kápt. által kiküldött Dénes kanonok elmondása szerint): Crapina folyó; kút; két Fizfa, ahol határos egy földdel, amely egykor Geruasius-é volt, s most Belch várhoz tartozik; hegy; kereszttel jelölt gesztenyefa; völgy; tó, ahol egykor Geruasius szőleje volt; elhagyva az egykor Geruasius birtokában levő föld határait, szomszédos Belch vár földjével, amely egykor Wratizlaus fiáé: Benedeké volt; hegycsúcs, ahol egykor gesztenyefa volt; körtefa egy út mellett, s itt határos Prepustouch földdel; ue. út; hegy; kereszttel jelölt Harazth fa egy másik út mellett; hegy; Wlchiak nevű völgyben levő Harazth fa, s eddig szomszédos Prepustouch földdel; a mondott János fia: Jakab Budauulgy nevű birtoka; ue. völgy; Crapina folyó. A kápt. erről pecsétjével megerősített oklevelet ad ki. D. f. II. prox. an. BB. Viti et Modesti mart., a. d. 1339. Á.: Zágrábi kápt., 1372. nov. 8. Arhív Hrvatske. Doc. Med. Varia. 866. (Df. 219 382.). Eszerint nyílt oklevél volt a kápt. korábbi pecsétjével megerősítve. K.: -. 355. 1339. jún. 15. Pozsony Pál c. országbíró igazolja, hogy Henrik testvér, a Borsmonustura-i Boldogságos Szűz-egyház apátja mindazon bírságokat, amelyekben elődje: Márton apát és a konvent Franklou-i Keus (dict.) János és Keus (dict.) Mihály, Kokas fia: János és Imre fia: Lőrinc ellenében színe előtt elmarasztaltattak, bírságszedőjének kifizette. D. Posonii, f. III. prox. p. fe. B. Barrabe ap., a. d. 1339. A.: Nagymartom Pál országbíró, 1340. jan. 9. Dl. 3241. (Eccl. 27. 13.) Eszerint az oklevél az országbíró kisebbik pecsétjével volt megerősítve. K.: Sopron vm. I. 147-148; Bgl. IV. 268-269. R.: Ortvay, Pozsony III. 81-82. (Sopron vm. I. alapján.)