Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XXIII. 1339. (Budapest–Szeged, 1999.)

kapta Mihálytól. A kápt. erről pecsétjével megerősített és chirographált - alphabeto intercise - oklevelet ad ki. D. f. II. prox. p. fe. S. Trinit., a. d. 1339. A. E.: Str. szerint Pozsonyi kápt. lt. 14. 10. 22. Függőpecsétje zöld fonaton függött. Felül volt chirographált (ABC). Á.: Pozsonyi kápt., 1438. máj. 22. Dl. 99 639. (Károlyi cs. nemzetségi lt. Bosnyák cs. 32. 9.) K.: Károlyi I. 136-137. (Á. alapján.); Str. III. 339-340. (egykori E.-je alapján.) R.: Ortvay, Pozsony III. 312. (Károlyi I. alapján.) Megj.: A regeszta Str. III. K.-a alapján készült, de zárójelben Á. névalakjait is megadtuk. 312. 1339. máj. 25. Visegrád [I.] Károly király (H) előtt Tibor fia: László c. - László mr. székelyispán és csanádi c. serviens-e - érdemes szolgálataiért az erdélyi Fehér (Albensis Gyule) m.-i Zenthmiclos és Torda m.-i Zaah birtokokat, amelyekről azt állította, hogy örökös nélkül elhunyt embereké voltak - előbbi Zeries-é és fiaié - és az uralkodó adományozási jogköréhez (collacio) tartoznak, kérte adományul. Mivel kérését és érdemeinek valósságát Tamás erdélyi vajda, az uralkodó proximus-a és ezen László mr. is támogatták, igazolták, az uralkodó e birtokokat minden haszonvételükkel és tartozékukkal Tibor fiának: Lászlónak és örököseinek adományozza, más jogának sérelme nélkül. D. in Wyssegrad, f. III. prox. p. oct. fe. Penth., a. d. 1339^ Á.: Erdélyi kápt., 1418. máj. 13. AL. Toldalagi cs. radnótfáji lt. 10. (Df. 257 474.) Eszerint nyílt oklevél volt, az uralkodó nagyobbik pecsétjével megerősítve. K.: Szabó K„ TT. 1888. 83-84. R.: Szabó K., Száz. 1887. (okt.-i különszám) 76. Román ford.: Doc. Trans. III. 507-508. (K. alapján.) 313. 1339. máj. 25. Visegrád [1.] Károly király (H) előtt Tibor fia: László c. - László mr. székelyispán és csanádi c. serviens-e - érdemes szolgálataiért az erdélyi Fehér (Albensis Gyule) m.-i Zenmyklos és Torda m.-i Zaah ~ Zah birtokokat, amelyekről azt állította, hogy örökös nélkül elhunyt embereké voltak - előbbi Zeries-é és fiaié - és az uralkodó adományozási jogköréhez (collacio) tartoznak, kérte adományul. Kérését és érdemeinek valósságát Tamás erdélyi vajda, az uralkodó proximus-a és ezen László mr. is támogatták, igazolták. Az uralkodó ezért - nem lévén tisztában a birtokok minőségével és nagyságával, továbbá, hogy valóban adományozási jogköréhez tartoznak-e - utasítja az erdélyi kápt.-t, hogy küldjék ki tanúságukat, akinek jelenlétében Zenkyral-i Sándor v. Zenkyral-i Péter fia: János királyi emberek valamelyike e