Anjou-kori Oklevéltár. XXII. 1338. (Budapest-Szeged, 2012)
Documenta
116.1338. márc. 13. [Visegrá]d Pál comes országbíró tudatja, hogy korábbi döntéshozó oklevele szerint a királyi emberek a fehérvári káptalan tanúságai jelenlétében [1337.] aug. 1-jén (oct. Jacobi) a vitás földrészt (amiről Péter szerémi püspök, királyi kápolnaispán azt állította, hogy a Kege nevű birtokából a veszprémi káptalan elfoglalta a Nogberen nevű birtokukhoz, ezért tőlük jog szerint visszakövetelte, a veszprémi káptalan képviselője pedig azt mondta, hogy a Nogberen nevű birtokukhoz tartozik) a szomszédok összehívásával és a felek v. képviselőik jelenlétében tartoztak bejárni, királyi mértékkel megmérve, ideiglenes (signa pro metis) jelekkel kijelölve minden haszonvétellel az ország szokása szerint felbecsülni, a fehérvári káptalan jelentését pedig a felek aug. 27-re (oct. regis Stephani) neki visszavinni. A jelentés megtárgyalására halasztások után [1338.] márc. 4-én (oct. diei Cinerum) került sor, mikor is megjelent Pál comes előtt Péter pap, a kápolnaispán nevében annak ügyvédvalló levelével, és Kozma veszprémi kanonok a káptalan nevében azok ügyvédvalló levelével bemutatta a fehérvári káptalan jelentését, mely szerint Gaan-i Miklós és Pezye-i Desew királyi emberek Jakab Jood-i pappal, a káptalan tanúságával a kápolnaispán részére, ill. Nyary-i János és Tudbeygh fia: Domokos királyi emberek Jakab Kysberen-i pappal, a káptalan másik tanúságával a veszprémi káptalan részére aug. 1-jén a vitás földrészre mentek, és azt a királyi emberek a szomszédok és a felek képviselői jelenlétében királyi mértékkel megmérve minden haszonvétellel 30 Simig-i márka bécsi dénárra becsülték (minden márkát 10 pensa-val számolva). Amikor Pál comes megkérdezte a felek képviselőit, van-e a földrészről olyan oklevelük, ami tartalmazza a határokat, ők nemmel feleltek. Mivel a földrész a veszprémi káptalan Nogberen nevű birtoka határain belül fekszik a fehérvári káptalan jelentése szerint, a kápolnaispán képviselője a földrészt Kozma mester és társai esküjének engedte át, ezért Pál comes a vele ülésező bárókkal és az ország nemeseivel úgy döntött, hogy Kozma mester kanonok harmincadmagával (nemesekkel, avagy, ha akarja, kanonoktársaival) Gaan-i Miklós v. Pezye-i Desew (a kápolnaispán részére), ill. Nyary-i János v. Tudbegh fia: Domokos (a veszprémi káptalan részére) királyi emberek valamelyike és a fehérvári káptalan tanúsága (akinek kiküldését Pál comes jelen oklevelével kéri) jelenlétében máj. 1-jén (oct. Georgii) a 30 márkára becsült földrészen tegyen le esküt arról (ahogy az ország szokása szerint földre esküt tenni szokás), hogy e földrész a veszprémi káptalané és annak Nogberen nevű birtokához tartozik. Ha ezt teljesíti, a királyi emberek a földrészt a veszprémi káptalannak iktassák Nogberen birtokhoz csatolva, ahol szükséges, új határjeleket emelve. Ha Kozma nem teszi le az esküt, akkor a kápolnaipánnak iktassák a földrészt, annak Kege nevű birtokához csatolva, más jogának sérelme nélkül, majd a felek a káptalan jelentését máj. 8-án (8. die) vigyék vissza az országbírónak. [D. in Wyssegrajd, 10. die oct. diei 80
