Anjou-kori Oklevéltár. XXII. 1338. (Budapest-Szeged, 2012)

Documenta

E.: Dl. 3199. (Acta ecclesiastica ordinum et monialium. Poson 57. 9.) Hátlapján újkori kezektől tárgymegjelölések (az egyik magyar nyelvű), valamint kerek pecsét töredékei.

K.: AO. III. 509-511.

R.: Wertner, Nemzetségek II. 89; Kőfalvi T., Pécsváradi konvent 156. és 157. szám.

556.1338. nov. 11. Visegrád

[I.] Károly király (H) előtt Mykch, egész Sclauonia bánja a saját és fiai hű szolgálatait előadva a Cris megyei, Drawa folyón túli Suscicha birtokot az ott épített várral és az ezen birtokhoz régtől fogva tartozó haszonvételekkel, területekkel (tenutum), prediumokkal, földekkel, és különösen Predawyz, Zengyurgh, Zeredahel falvakkal és birtokokkal kérte örökadományul a királytól (regie pietatis clemencia) magának és fiainak: István, Akus, László, Roland és Miklós mestereknek. Mindezek egykor Nagy (Magnus) Herric fia: Herric-é és annak fiaié: Jánosé és Hercegh (diet.) Péteré, a király hütleneié voltak, s így a királyi adományozási jogkörhöz tartoznak, mivel az uralkodó, aki tisztségéből fakadóan a hűtlenek és a Szent Korona lázadói kihágásait tartozik kellő büntetéssel megtorolni, Nagy Henrik és fiai nyilvánvaló hűtlenségeit tovább nem tűrte, mert ők természetes urukkal szembeszegültek, rendelkezéseivel szembefordultak. Korábbi gaztetteiket és nyilvánvaló hűtlenségeiket most nem részletezi a király, de a közülük még élő Hercegh (diet.) Péter a legutóbbi időkben a királyi honor sérelmére Lauretus [fia:] Bemard comes-t (strenuus et magnificus princeps), Róbert király (Je, Si), Károly patruus-a familiáris báróját és tanácsosát, akit Róbert nehéz és speciális feladatokban Károlyhoz küldte követségbe, s mikor tőle hazafelé indult, Péter a javait és rengeteg pénzét elrabolta, az őt kísérő rokonai és lovagjai közül sokakat elfogott, számos napig bilincsben tartotta őket; amikor Károly nemrég (in proximo) Austria és Styria hercegeivel az országaik közötti határok ügyében háborút viselt, Hercegh Péter a királyi felséggel szemben e hercegekhez csatlakozott, Szlavóniába (partes Sclauonie), az ország határain belülre vezette a hercegek erős seregét, e föld igen nagy részét felégette és elpusztította, majd Ostruch és Worbouch nevű várait e hercegek és embereik hatalmába átadta, hogy Szlavóniát uralmuk alá tudja vetni, továbbá két nepos-át túszként adta a hercegeknek, majd az országlakosoknak és a királyságnak egyéb károkat is okozott. A király, aki a neki és a Szent Koronának alávetettek hű érdemeit tartozik mérlegelni és méltó jutalommal viszonozni (hogy ezzel másokat is hű tettekre ösztönözzön), felidézi Mykch bán - aki gyermekkorában, amikor Károly a jog és születés okán őt megillető Mo.-ra (regnum Hungarie) jött, a királyhoz csatlakozott, az ország számos feladatában jeleskedett - töretlen hűségének állhatatosságát és

346