Anjou-kori Oklevéltár. XXII. 1338. (Budapest-Szeged, 2012)
Documenta
tájékozódjanak. Ha megtalálják ezeket, fogassák el és őriztessék őket, míg az apostoli szék másképp nem dönt. A mondott hamis okleveleket, ha a kezükhöz kerül, küldjék el a pápának. Mindehhez, ha szükséges, vegyenek igénybe világi karhatalmat. Az ellentmondókat egyházi fenyítékkel csitítsák, akkor is, ha pápai oklevél biztosította nekik, hogy interdictum alá vetni, felfüggeszteni v. kiközösíteni nem lehet őket. D. Avinione, V. Id. Oct., pápasága 4. évében. [1338.] Reg.: ASV. Reg. Vat. Vol. 133. 107r-v. secr. ep. 345. (Df. 291 776.) K.: Theiner I. 622-623; Mon. Pol. Vat. I. 345-346. R.: Vidal-Mollat 2027. szám; Bull. Pol. I. 1868. szám; Bónis, SZR. 939. szám. (okt. 18-i dátummal) 507. [1338.] okt. 11. Avignon [XII.] Benedek pápa Galhardus de Carceribus mester Titul-i (kalocsai egyházmegye) prépostnak és Gervasius [fia;] Péter mester Le Puy-i (Aniciensis) kanonoknak, az apostoli szék Mo.-i (partes regni Ungarie) nunci- usainak. Biztos elmondásból értesült, hogy nemrég egy bizonyos férfi a Benedek és XXII. János pápa nevei alatt készített hamis oklevelekkel Cseho.-ba (regnum Bohemie), Lo.-ba (regnum Polonie) és Mo.-ra ment cinkosaival együtt, s azt állítva, hogy az apostoli széktől felhatalmazása van segítséget kérni és beszedni a tengeren való átkelés érdekében (pro transmarino passagio), mindenkinek, akik adtak neki javaikból, bűneik alól felmentést és más bűnbocsánatokat osztott, s így a mondott országok sok lakosától számos javat csikart ki. Végül a Mo.-i, nyitrai egyházmegyei Rathe nevű faluba ment, az ottani plébániában ugyanezt cselekedte, Domokos pap, ottani plébános házában kapott szállást, ám súlyos testi betegség támadta meg. Ezért megvallotta a papnak, hogy a hamis oklevéllel miként csalt ki javakat a hívektől, de ha meggyógyul, a pápa elé járul e vagyonnal együtt, átadja azt a pápai kamarának, és bűneiért bocsánatot kér. De mikor érezte, hogy közel a halál, az okleveleket elégette és a javakból átadott Domokosnak 23 márka aranyat, 8 márka ezüstöt, különféle ezüstdénárokat, -garasokat, -gyűrűket és -nyakláncokat (ezek mind kb. 15 márkát nyomtak), 5 ezüstcsészét, s kérte a papot, hogy a halála után ezen, a római egyház nevében csalárdul beszedett javakat vigye v. küldje el a pápának. A pap bár megkérdezte a nevét, de a férfi nem árulta el, miként a cinkosai sem, akik a férfi halála után azonnal látták, hogy e javakat nem vihetik magukkal, s félve, hogy elfogják őket bűneik miatt, a lovaikra pattanva gyorsan elmenekültek, és arrafelé nem látták őket többé. Mivel nem tudni, hogy e csalók ezen javakat kiktől vették el, a pápa meghagyja a címzetteknek, hogy e vagyont vegyék magukhoz és őrizzék, míg a pápa nem dönt róla. Miután 318
