Anjou-kori Oklevéltár. XXII. 1338. (Budapest-Szeged, 2012)
Documenta
került sor, mikor is Benedek apát bemutatta [II.] András király, Mo. (regnum Hungarie) jogarának viselője 1223-ban kiadott privilégiumát, mely szerint Thabor fia: Gergely Ugrin kalocsai érsek (akit a király jelölt ki a Saxard-i apát és ezen Gergely között bírónak) jelenlétében megvallotta, hogy ő a társaival az éjszaka csendjében a Saxard-i egyház camera-jának ablakait feltörte és onnan elvitt kereszteket, kelyheket és más javakat 274 márka értékben, s mivel ezen összeget nem tudja visszaadni, a király Gergely Ipolthloka nevű prediumát 30 libertinus- és 4 szolga-háznéppel (mansiones libertinorum et servorum) és más haszonvételekkel a Saxard-i egyháznak adta örökre (l. Reg. Arp. 398. szám). Emellett Benedek apát a pécsi és fehérvári káptalan, a váradi monostor konvent- je, továbbá János néhai Machow-i bán, Barana-i comes és a Barana-i szolgabírók tudományvevő okleveleivel bizonyította, hogy Ipolthloka birtok egykor a Saxard-i egyházé volt, majd a békéden időkben hatalmas emberek ezen egyháztól elidegenítették, korábbi neve Feuldwar-ra változott, és Bechey-i Imre királyi adományból tartotta. Erre Tutheus a maga és fráter-e: Wezzeus nevében ügyvédvalló levéllel azt állította, hogy a király a Barana megyei Feuldwar földet v. birtokot minden haszonvétellel adta privilégiumával szolgálataikért apjuknak: Imrének és örököseinek, azt sosem hívták Ipolthloka-nak, hanem régtől fogva és most is Feuldwar-nak. Az országbíró ezért írt a kalocsai káptalannak, hogy Bathya-i István és Sary-i Tamás királyi emberek a káptalan tanúsága jelenlétében júl. 8-án (quind. Nat. Johannis Bapt.) tudják meg a szomszédoktól, más nemesektől, s bármiféle helyzetű és állapotú emberektől Barana megyében, hogy vajon e birtok neve egykor Ipolthloka volt-e, most pedig Feuldwar, a szekszárdi egyházhoz tartozott-e András király privilégiumának megfelelően, és így Imre fiai jogtalanul tartották, v. pedig sosem hívták Ipolthloka-nak, csak Feuldwar-nak, és a király adományának megfelelően Imre fiait illeti, és soha nem tartozott a szekszárdi egyházhoz, majd a felek a káptalan jelentését júl. 15-én (22. die Nat. Johannis Bapt.) az országbírónak vigyék vissza. A jelentés megtárgyalását onnan Pál comes királyi parancsból a királyi had nov. 11-re kihirdetett oszlásának 22. napjára: dec. 2-re (ad 22. diem residencie exercitus regii ad diem B. Martini conf. proclamate) halasztotta el, mikor is megjelent előtte Benedek apát, Tutheus, valamint Fodor (diet.) János az ura: Wezzeus nevében a királyi kápolnaispán ügyvédvalló levelével, s elmondták, hogy mivel Imre fiai felismerték, hogy Ipolthloka, más néven Feuldwar birtok András király privilégiuma erejével az apáthoz és egyházához tartozik, és kerületében más birtokok is vannak, alávetik magukat az apát szavának, oly módon, hogy [1338.] jan. 8-án (oct. Strennarum) az apát Adach-i Domokos fia: Imre v. Sary-i Tamás v. Ana-i Mark fia: Bodow, Imre fiai pedig László fia: János v. Bariska-i Luka v. Zapud-i Miklós királyi emberek valamelyikét e birtokra vezetik a kalocsai káptalan tanúsága jelenlétében, és ahol a birtok bejárása során az apát saját hitére azt mondja, hogy a határ András király privilégiumával hozzá és egyházához tartozik, ott a királyi emberek emeljenek új határjeleket, és e határ alatt 29
