Anjou-kori Oklevéltár. XXII. 1338. (Budapest-Szeged, 2012)
Documenta
467.1338. szept. 24. Visegrád Erzsébet királyné (H) előtt egyrészről Vgal-i Iwanka comes fia: Pál mester országbírói protonotarius, Wama-i vámagy, másrészről Darow-i Salamon fia István fia: Péter a maga és frater-e: Miklós nevében elmondták, hogy István fiai a Tholna megyei Kandateluk nevű, most lakatlan örökbirtokukat (müveit és nem müveit földekkel, szántóföldekkel, trágyázott és legelőnek használt földekkel, vizekkel, malomhelyekkel, halászóhelyekkel, erdőkkel, berkekkel, rétekkel, kaszálókkal) azon régi határok alatt, amikkel elődeik és ők birtokolták, Pál mesternek és örököseinek 50 budai márka dénár készpénzért eladták, semmiféle jogot v. tulajdont maguknak és leszármazottaiknak meg nem tartva abban, szavatosságot vállalva a maguk és utódaik részéről Pál mester és örökösei felé. Mivel István fia: Miklós sem személyesen, sem frater-e: Péter v. más személy által ügyvédvalló levéllel képviselve nem jelent meg mindezek megvallására, így Péter vállalta, hogy [1339.] jan. 13-án (oct. Epiph.) a királyné elé vezeti Miklóst v. annak képviselőjét, v. pedig ő maga jelenik meg Miklós nevében ügyvédvalló levéllel. Ha jelen oklevelet Pál mester v. annak embere elviszi a fehérvári v. más káptalanhoz, az bocsásson ki ezen adásvételről privilegiális oklevelet, a másik fél távollétében is. Ha jelen oklevelet visszaviszik a királynéhoz, privilegiális formában adja majd ki. D. in Wys- segrad, f. V. p. Mathei, a. d. 1338. Á.: Fehérvári káptalan, 1343. ápr. 27. Dl. 3185. (NRA. 557. 23.) K.: AO. III. 502-503. 468. 1338. szept. 24. Visegrád Erzsébet királyné 1338. szept. 24-én Visegrádon (in Alto Castro, f. V. p. Mathei, a. d. 1338.) kiadott oklevele szerint elmondta neki Zemered-i Pál özvegye, hogy Daras birtokot, amit neki és fiainak: Egyednek és Péternek [I.] Károly király adott cserébe Zemered és Zalathna birtokokért, a szomszédos nemesek a határjelek hiányai miatt sokat háborgatják. Ezért a királyné utasította az esztergomi káptalant, hogy Daras birtok régi határait a káptalani és a királynéi ember járja be, a szomszédos nemesektől különítse el, [[ahol szükséges, új határjeleket emelve a régiek mellé, és hagyja az asszonynak és fiainak]], ha nincs ellentmondás, [[az esetleges ellentmondókat pedig idézze a királyné elé]]. 296
