Anjou-kori Oklevéltár. XXII. 1338. (Budapest-Szeged, 2012)
Documenta
E.: SNA. Szepesi kápt. hh. It. Metales Scepus. 3.4. 11. (Df. 262 683.) Hátlapján pecsét nyoma. Á.: 1. Szepesi kápt., 1695. szept. 29. Dl. 39 652. (Petróczy cs. It. AS. 28.) 2. Szepesi kápt., 1737. aug. 25. Dl. 39 635. (Uo. AS. 9.) Má.: HHStA. Csáky cs. szepesmindszenti lt. 126. 5. pag. 15-16. (Df. 291 732.) Újkori. R.: Csáky 1/1.79; Fekete Nagy A., LK. 1930. 209; Petróczy 22. 255.1338. máj. 18. A Scepus-i Szt. Márton-egyház káptalanja tudatja, hogy oklevelüknek megfelelően Jako fia: László mester és Nogmichaal-i ue. Jako fia András fia: Imre máj. 15-én (oct. quind. Georgii) a Nogmichal-on levű saját birtokrészüket és a Zemplyn megyei Bethleem birtokot (ami András fia: Péteré, Kuchur fia Domokos fiaié: Andrásé, Mátéé és Domokosé, Both fia Márton fiaié: Domokosé és Mihályé, Chezge fiaié: Andrásé, Istváné és Demeteré) között az ország szokásának megfelelően (miként a felek a királyi ember és a káptalan tanúsága előtt fogott bírók elrendezése révén megegyeztek) elkülöníthették. A káptalan ezért a király parancslevelének megfelelően és a felek kérésére Lystemer-i Illés fia: János királyi emberrel kiküldte tanúságul Kunchlin-t, chorus-a prebendarius diakónusát, akik a mondott napon Nogmichal és Bethleem birtokokra mentek a szomszédok jelenlétében, és a vitás földrészen egyrészről László és Imre, másrészről András fia: Péter a társaival a mondott birtokokat határjelek emelésével elkülönítették. Hj.: kő egy út mellett; Kuchur erdő végénél 2 tölgy; Chegze erdő végénél tölgy; tó (ami néha ki szokott száradni) helye mellett álló nagy tölgy. Ha jelen oklevelet visszaviszik, a káptalan privilegiális formában adja ki. D. f. II. an. Asc. d., a. eiusdem 1338. E.: Dl. 85 241. (Sztáray cs. lt. 33.) Hátlapján kerek pecsét körvonala, valamint újkori kéztől tárgymegjelölés. Á.: Leleszi konvent, 1761. aug. 29. Dl. 67 398. (Szirmay cs. lt. 3.) 1779. ápr. 16-i hiteles Má.-ban. K.: Sztáray I. 152-153; Dongó Gyárfás G., AZVM. 1910. 103-105. 256.1338. máj. 19. Visegrád Wyllermus Drugetth nádor, a kunok bírája kinyilvánítja, hogy Gyllermus, a pannonhalmi (Sacer mons Pannonie) Szt. Márton-egyház apátja a Symyg megyei Marzaly-i Joachym fia: István mestert először 1335. dec. 2-re (a. d. incarn. 1335., sab. p. Andree), másodjára 1336. máj. 1-jére (oct. Georgii, a. 161
