Anjou-kori Oklevéltár. XXI. 1337. (Budapest-Szeged, 2005)
Documenta
95. 1337. márc. 12. Visegrád I. Károly király (H) tudatja, hogy megfontolván Kozma (Cosma) fia Lukács (Lucachius) és atyai unokatestvérei: Leustachius fia Detricus, Ivan fia Miklós, továbbá rokonuk, Kysthopulchan-i Jula fia Gergely mr. hűségét és igyekezetét, engedélyezi nekik és az aranymosó helyek feltárását területükön, a Dob- rochnya, Buhon és Nouidzen nevű birtokaikon és másokon birtokaik határai között, azaz Lukács, Detricus és Miklós Nyitra (Nitriensis) megyében a Dyuek völgyében lévő teljesen, s az ugyanazon helyeken általuk feltárt vagy feltárandó arany-, ezüst-, továbbá más érc- vagy fémbányát — a korábbi esetleg eme tevékenység folytatására másoknak kiadott engedélyt jelen oklevél erejével semmissé téve — az ország szokása szerint szedett királyi urbura fizetése mellett Bossan-i Lukácsnak, Detricus-nak és Miklósnak, valamint Jula fia Gergelynek adományozza oly módon, hogy egy éven belül azokból származó urbura-t csak a királynak adják, a következő években pedig az urbura-t a király vagy nekik vagy másoknak engedi át. A bányákhoz királyi felhatalmazás és védelem alatt népeket hívhatnak és telepíthetnek le, és ha ott városokat alapítanak, irányítsák azokat közösen, más bányavárosok szabadságához hasonlóan. A király megígéri, hogy ha az oklevelet visszaviszik, privilegiális formában állíttatja azt ki. D. in Wyssegrad, in fe. B. Gregorii papé. Á.: Nyitrai kápt. 1348. április 24. (Dl. 3048., NRA. 118. 33.) Má.: OL. Kamarai lt. Á. alapján. 1861. évi. K.: Bars 8-9. 1307. kelettel Má-ról, Wenzel, Bányászat 318-319. Á-ról., AO. III. 327-328. Á-ról. R.: Reg. Slov. I. 215., Anjou-oklt. II. 134-135. között 1307-et 1337-re javítva. Megj Az átíró szerint az eredeti oklevél nyílt alakú volt. 96. 1337. márc. 12. (?) Visegrád Pál országbíró tudatja, hogy korábbi oklevelének megfelelően ...-án személyesen megjelent előtte Lőrinc fia János a szintén személyesen jelenlévő Be- reck fia Miklóssal szemben, és előadta, hogy a Szatmár (Zathmariensis) megyei Geuch és Therebes birtokokban birtokrészeket bír felesége, Elena leánynegyedeként, amelyeket hitvese a váradelőhegyi konv. oklevelében neki adott, és amelyeket Miklós birtokol. Ezt hallván Miklós azt felelte (?), az ilyesfajta leánynegyedet illető per vagy birtokkövetelés nem világi, hanem egyházi bíróság hatáskörébe tartozik. Az országbíró Miklós válaszát megfontolván, az ügyet átteszi András erdélyi püspökhöz, akinek egyházmegyéjében találhatók a 57
