Anjou-kori Oklevéltár. XXI. 1337. (Budapest-Szeged, 2005)
Documenta
E.: Dl. 70 472. (Berzeviczy cs. kakaslomnici It. 21.) Hátoldalán későbbi tartalmi kivonat. K.: - (Az átírt oklevelet 1. Anjou-oklt. XI. 530. sz.) 666. 1337. dec. 17. Visegrád Pál c. országbíró tudatja, hogy Tamás fia Miklós az országbíró ügyvédvalló oklevelével Pogh-i János fia István nevében a Vasvár megyei Seden-i Mortu- nus fiaival: Péterrel és Fülöppel szemben december 2-től (a vigesimo secundo die exercitus regii ad diem B. Martini conf. proclamate) kezdve 15 napon keresztül várakozott, de Péter és Fülöp az országbíró korábbi oklevele szerinti (630. sz.) végső feleletadásra nem jöttek, és mást sem küldtek. Ezért az országbíró bírságban marasztalja el őket, ha nem tudnák magukat kimenteni. D. in Wyssegrad, 16. term, prenot. (22. residencie exercitus regii ad diem B. Martini conf. proclamate). E.: Dl. 40 759. (Múzeumi Törzsanyag, Jankovich) Hátoldalán azonos kéz írásával tartalmi kivonat. Zárópecsétre utaló bevágások. K.: 667. 1337. dec. 18. Kükiillővár Tamás erdélyi vajda és szolnoki ispán tudatja, hogy korábbi oltalomlevele (655. sz.) értelmében Apoldia-i Miklós fiainak: Salamonnak, Péternek és Miklósnak a Thorda-n december 10-én (f. IV. prox. p. oct. b. Andree ap.) tartott közgyűlésén kellett előterjeszteniük ügyüket Seguzwar-i Wythe fia Miklós fiaival: Jánossal és Miklóssal, valamint ugyanazon Wythe fia István fia Istvánnal szemben a Fehér (Albensis) megyében fekvő Feirighaz birtok ügyében. A vajda az ügyet rövid tárgyalással akarván elintézni, azt a birtokkal szomszédos szászok egyeteme és mások kérésére Kukulles-en való megtárgyalásra halasztotta. Végül ugyanott Jakab szebeni (Cybyniensis) bírótól, Enyetinum-i Mi- hálytól, Bolobuch fia Miklóstól, Weryzmorth-i Györgytől, Medyes-i Reynal- dus-tól, Kewruz-i Pétertől, Arnold fia Istvántól, Saruz-i Pétertől, Kyzd-i Wern- herus fiaitól: Dánieltől, Mihály tói, Miklóstól és Pétertől, Boda-i István fiaitól: Jánostól és Pétertől és Karuth-i Pétertől, a szebeni (Cybinium), a Medies-i, a Seguzwar-i és Koz-i székek senior-aitól, továbbá Hezfolua-i Hennyns-től, valamint számtalan más szásztól ugyanott ebben az ügyben megtudta az igazságot. Ugyanis a felsoroltak és az egész közösségük előadták, hogy a birtok Nagy (Magnus) Henriké volt, aki hűtlensége miatt, amelynek emléke elfelejtődött, 383
