Anjou-kori Oklevéltár. XXI. 1337. (Budapest-Szeged, 2005)
Documenta
mr-nek és testvéreinek, amelybe azokat ellentmondás nélkül be is iktatták. Ezért a király és a bárók szerint Márton csalárdnak és patvarkodónak minősült, és ennek alapján, és ezért csalárdság és patvarkodás bűnében marasztalják el Pál mr-rel szemben, és a mondott birtok harmad részét minden hasznával Pál mr-nek és testvéreinek ítélik mások jogainak épen hagyásával. A király megígéri, hogy amennyiben az oklevelet hozzá visszaviszik, privilegiális formában állítják azt ki. D. in Wyssegrad 16. quind. residencie exercitus nostre. E.: Dl. 99 966. (Batthyány Acta Ant. Orbolcz 3. 2. 35.) K.: 657. 1337. dec. 10. Torda Tamás erdélyi vajda és szolnoki (Zonuk) ispán tudatja, hogy a december 10-én (f. IV. prox. p. oct. B. Andree ap.) Torda-n tartott közgyűlésén korábbi halasztó oklevelének megfelelően személyesen megjelent Hethur-i Marcellinus fia Miklós és Dénes fia Tamás mr-rel szemben Zand ~ Zond, más néven Marchilteleke — Marcelteleke birtok ügyében előadta, hogy Tamás mr. azt az ő beleegyzése nélkül hatalmasul birtokolja és használja, amelyről az erdélyi kápt. több eltiltó oklevelét bemutatta. Ezzel szemben Tamás mr. azt felelte, hogy Miklós a birtokot neki élete végéig adta megőrzésre, amelynek bizonyítására bemutatta az erdélyi kápt. nyílt oklevelét. A vajda és a bíróságban vele együttlévő erdélyi előkelőkkel és országlakosokkal úgy ítél, hogy mivel Miklós a rendelkezését, amelyre kötelezte magát, patvarkodva visszavonta, az ország szokása szerint Tamás mr-rel szemben patvarkodásban marasztalják el, valamennyi birtokától megfosztják, két részben a bíróság egy részben pedig Tamás mr. javára. A vajda Tamás mr-nek az egyharmad rész fejében Zond birtokot adja. A vajda az ügyről nyílt oklevelet állíttat ki, és megígéri Tamás mr-nek, hogy amikor azt hozzá visszaviszik, privilegiális formában állíttatja azt ki. D. in loco et term, praenot. (Torde, f. IV. prox. p. oct. B. Andree ap.) Á.: Tamás erdélyi vajda 1338. június 27. (Erdődy cs. galgóci lt. 98. 7. 2.) K.: Bánffy I. 97-99. Á-ról. Ford.: Doc. Trans. III. 429-430. (Román nyelvű) R.: Jakó, Erdély II. 348., 967. sz. Megj.: Az átíró szerint az eredeti oklevél nyílt alakú volt. 378
