Anjou-kori Oklevéltár. XXI. 1337. (Budapest-Szeged, 2005)

Documenta

és baranyai (Barana) ispán és a szolgabírák vizsgálati oklevelével bizonyította. Ezzel szemben Tuteus mr. testvére, Wezzeus mr. nevében is azt mondta, hogy a mondott Baranya megyében fekvő Feuldwar nevű földet vagy birtokot a király saját privilégiumában szolgálatai fejében minden hasznával Bechey-i Imrének adományozta, és azt soha nem nevezték Ipolthlaka-nak, hanem régtől fogva mindig Feuldwar-nak hívták. Az ellentmondó állítások miatt az országbíró írt a kalocsai kápt-nak, hogy Bathya-i István vagy Sary-i Tamás királyi emberek által a kápt. bizonysága mellett július 8-án (in quind. fe. Nat. B. Johannis bapt.) a szomszédoktól és határosoktól, továbbá a megye nemeseitől és bármely más állású embertől tudják meg, hogy az említett birtokot mikor milyen néven nevezték, és András király oklevele szerint a szekszárdi egyházhoz tartozott-e, és Imre fiai jogtalanul birtokolták-e. Meghagyta azt is az országbíró, hogy a vizsgálat lefolyását a felek a kalocsai kápt. oklevelében július 15-ig (22. fe. Nat. B. Johannis bapt.) bírósága elé vigyék, a bemutatást azonban királyi parancsra december 2-re (22. residencie exercitus regii) halasztotta. A kitűzött időpontban (22. residencie exercitus regii ad diem B. Martini conf. proclamate) Benedek testvér szekszárdi apát egyrészről, másrészről pedig Tuteus mr. személyesen, míg Wezzeus mr. nevében a királyi kápolnaispán ügyvédvalló oklevelével Fodor (diet.) János megjelenve az utóbbiak előadták, hogy mivel Ipolthlaka, más néven Feuldwar birtokot András király privilégiuma alapján az apáténak és az egyházénak lenni elismerték, és azon birtok körül az ő más birtokaik vannak, ezért a mondott birtokot az apát hitére úgy engedik át, hogy [1338.] január 8-án (in oct. Strennarum) a felek Adach-i Domonkos fia Imrével vagy Sary-i Tamással vagy Anya-i Márk (Mark) fia Bodou-val az apát részéről királyi emberek, továbbá László fia Jánossal vagy Bariska-i Lukáccsal (Luka) vagy Zapud-i Miklóssal, Imre fiai részéről királyi emberek és a kalocsai kápt. bizonysága mellett, amire ezen oklevél által kiküldetik, a birtokra kimennek, és ahol az apát a mondott birtokot körüljárva, annak határait András király privilégiumának erejénél fogva hitére az egyházéinak lenni mondja, ott a királyi emberek a kápt. bizonysága mellett új határokat emelnek, és Imre fiai a birtokot ezen határok szerint az apátnak és a szekszárdi egyháznak átadják. A történtek sorát a felek a kalocsai kápt. oklevelében [1338.] január 13-án (in oct. Epiph d.) vállalták az országbíró előtt bemutatni. Az országbíró meghagyja, hogy a felek a békebírságot illetően őt, miként az egyik fél a másikat tartoznak kielégíteni. D. in Wyssegrad, 8. term, prenot. (22. residencie exercitus regii)

E.: Dl. 87 073. (Eszterházy cs. lt. hercegi ág. lt. 32. A. 38.) Hátoldalán azonos kéz írásával és későbbi tartalmi kivonat. Természetes színű, pajzs alakú zárópecsét töredéke és egy további zárópecsét nyoma.

375