Anjou-kori Oklevéltár. XXI. 1337. (Budapest-Szeged, 2005)

Documenta

33. (1337. jan. 27. előtt) Pál c. országbíró meghagyja a vasvári kápt-nak, hogy küldje ki bizonysá­gul emberét a királyi emberrel, akik előtt január 27-én (in quind. residencie exercitus regis) Adorján fia Pálnak, Kakas ~ Kokas (diet.) Istvánnak, valamint Lőrinc fiainak: Máténak és Jánosnak tizenegyed magukkal (közülük kettőnek rokonnak, szomszédának és határosnak kell lennie) a vitás Bukud ~ Bokud birtokon az ország szokása szerint földre való esküt kell tenniük, hogy a 15 márkára becsült birtok örökség jogán hozzájuk tartozik. Továbbá ugyanazon a napon ugyanazon királyi és kápt-i ember jelenlétében Isaak fia Pálnak, testvér­ének, Adorjánnak, valamint Jakab fiainak: Jekkul-nak ~ Jekul és Tamásnak saját személyükben Guthafeuldu nevű birtokrészen földre való esküt kell tenni­ük arról, hogy a 3 márkára becsült földrész az ő örökségük, és ezen a címen hozzájuk tartozik. Meghagyja az országbíró azt is, hogy a kápt. az eskük leté­teléről, az üres birtokok határainak az elválasztásáról és az egész cselekmény­ről neki jelentést küldjön. Tá.: Vasvári kápt. 1337. január 29. > Vasvári kápt. 1358. március 21. > Budai kápt. 1384. július 6. (Dl. 86 202., Ostffy cs. lt. 16. 65.) K.: ­34. 1337. jan. 27. Visegrád Pál c. országbíró tudatja, hogy Imre fia Lőrinc fia János mr. az újudvari (Nova Curia) konv. idéző oklevelével megidézett Zala (Zaladiensis) megyei Gyulafolua-i Sándor fia Chuntus (diet.) Benedekkel szemben január 13-tól (ab. oct. Epiph. d.) 14 napon keresztül várakozott előtte. Benedek azonban nem je­lent meg és mást sem küldött, ezért az országbíró bírságban marasztalja el, ha­csak nem tudja magát kimenteni. D. in Wyssegrad 15. term, prenot. (oct. Epiph. d.) E.: Dl. 3041. (NRA. 8. 60.) Természetes színű, pajzs alakú zárópecsét apró töredéke. K.: ­35. 1337. jan. 27. Visegrád Pál c., [I. Károly] király országbírója tudatja, hogy korábbi nyílt egyez­séglevele értelmében a Boxa nb. Simon fia Tamás mr-nek Lochk ~ Lachk mr. 23

Next

/
Oldalképek
Tartalom