Anjou-kori Oklevéltár. XXI. 1337. (Budapest-Szeged, 2005)
Documenta
304. 1337. jún. 6. Visegrád I. Károly király (H), mivel Bathur-i Bereck fia Miklós mr. csongrádi (Changradiensis) ispán és Zegedinum-i várnagy saját maga és testvére, János mr. szatmári (Zothmariensis) ispán nevében szolgálataik fejében a Szabolcs (Zaboch) megyei Inezakala vagy Inetheluke nevű birtokot kérte, mivel birtokosát, Péter fia Mátét az előző nap tolvajláson és rabláson nyilvánosan rajtakapva, megölték, örököse pedig nem maradt, megparancsolja a váradelőhegyi konv-nek, hogy küldje ki emberét bizonyságul, aki előtt Bagathi-i Miklós, Pe- reche-i István vagy Petri-i Lőrinc királyi ember a helyszínre kimenve a szomszédok és határosok jelenlétében vizsgálja meg, hogy a birtok valóban az ő adományozása alá tartozik-e, majd a határok bejárása után János és Miklós mr- eket a birtokba, ha ellentmondás nem történik, iktassa be. Meghagyja a király azt is, hogy a konv. az esetleges ellentmondók neveit, a számukra kitűzött időpontot és az iktatás menetét írja meg neki. D. in Wysegrad, f. VI. prox. an. fe. Penth. Á.: Váradelőhegyi konv. 1337. július 4. (Dl. 30 008., Gyulafehérvári kápt. o. It. Cista. Com. Szatmár 4. 28.) K.: Megj.: Vö. 301. sz. 305. 1337. jún. 6. Záhony mellett Drugetter Vilmos nádor tudatja, hogy Lider-i Tamás fia Loránd Szabolcs (Zabowch), Ung (Hung) és Bereg megyék nemesei részére június 3-án (f. III. prox. an. fe. Penth.) Zahun falu mellett tartott közgyűlésén az ott hozott ítéletének megfelelően a nádor kápolnájában hetedmagával Onad-i Jakab fia Domonkossal szemben letette az esküt arról, hogy hét évvel korábban, Szt. Mihály ünnepe előtti kedden (f. III. prox. an. fe. B. Michaelis arch.) Domonkosnak két szántó lovát el nem tulajdonította, és hogy abban az időben István nem volt az ő famulusa, és az egészben ártatlan. Ennek alapján a nádor Lorándot a vád alól fölmenti. D. 4. congr. prenot. (f. III. prox. an. fe. Penth.) E.: Dl. 51 060. (Kállay cs. lt. 1300. 467.) Hátoldalán azonos kéz írásával tartalmi kivonat. Természetes színű zárópecsét apró töredéke. K.: R.: Kállay I. 121. 520. sz. 167
