Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XX. 1336. (Budapest–Szeged, 2004.)

kai örökre az élő félre és utódaira háramoljanak. Ezt megtekintve László mr. kérte Andrástól az eredeti királyi oklevelet, mire András sokszori kérésére végül bemutatta a király gyűrűspecsétes oklevelét, ám László mr. azt állította, hogy azt a király tudta v. parancsa és a bárók kérése nélkül csalárdul és hamisan állították ki; András viszont azt mondta, hogy ezt a király saját különös kegyéből, a bárók kérésére adta neki jogszerűen. Kérésére az országbíró az oklevelet bemutatta a királynak és a vele levő Tamás erdélyi vajdának, Péter bácsi prépostnak, kápolnaispánnak, királyi titkos kancellárnak, István mr.-nek, a király speciális notarius-ának és Vgal-i Pál mr. országbírói prothonotarius-nak. A király úgy vélte, ezt az oklevelet nem az ő tudtával v. parancsából adták ki, és a mondott megegyezés nem az ő jelenléte előtt történt, majd összehasonlíttatta saját gyűrűspecsétjével az oklevélre nyomott pecsét köriratán levő betűket és a vésetet a kerekség és a méret vonatkozásában, és eszerint a betűket megváltoztatták, mivel a pecsét közepén levő K betűt körbefolyó betűk mindenütt látszanak, a mondott oklevélen levő pecsét betűi azonban nem, hanem a helyükön bizonyos rejtjelek (cifre) vannak, és kicsisége miatt is nyilvánvalóan hamisítvány. A pecsét megvizsgálása után a király azt mondta, hogy a gyűrűspecsétjét mindig az ujján viseli, és oklevelet ilyen pecsét alatt az ő tudta v. parancsa nélkül senki sem birtokolhat, így megkérdezte István mr.-t, speciális notarius-át, hogy ő írta-e az oklevelet, mire ő azt felelte, hogy sem ő, sem notarius-ai keze által nem írták, majd Péter prépost és Vgal-i Pál mr. is azt mondták a király kérdésére, hogy ők felismernek minden oklevelet, amit a királyi curia notarius-ai v. valamely, a curia-ban levő báró notarius-ai adnak ki, de ez az oklevél nem a királyi curia-i v. valamely bárói notarius-ok külalakja szerint íródott. A király tehát elrendelte, hogy bár számára mindezekből a hamisítás kiderült, de a nagyobb bizonyosság kedvéért, ill. mivel az oklevél szerint valamennyi báró az oklevél kiadásakor jelen volt a király előtt, és az ő tudtukkal és kérésükre történt a megegyezés, és adták ki az oklevelet, az országbíró vizsgáltassa meg a bárókkal is az oklevelet, hátha valamelyikük a megegyezéskor és az oklevél kiadásakor jelen volt. így az országbíró bemutatta az oklevelet Demeter királyi tárnokmr.-nek, Thatamer fehérvári prépostnak, királyi alkancellárnak, János veszprémi prépostnak, királynéi alkancellárnak, István fia: Miklós mr. zalai c.-nek, Lachk mr. fia: Imre [! 3: István] királyi lovászmr.-nek, nyitrai c.-nek, Syrmia-i Tamás királyi ajtónállómr.-nek, Magyar (dict.) Pál Gymus-i várnagynak, István pilisi c.-nek. Wyssegrad-i várnagynak, Boymuch-i Gylet fiainak: Miklósnak és Jánosnak, akik a va-