Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XX. 1336. (Budapest–Szeged, 2004.)

király ellenségeinek; nyilvánosan tervezték a püspök halálát; a püspökségben levő birtokaikat a püspök és egyháza fő ellenségei védelmére bízták; egyháza és övéi birtokait M[ykch] bán és fiai által akarták megszerezni; a klérusban jogtalan és gúnyos szavakat hirdettek; az ö és egyháza ellenségeinek ajándékokat adtak; officialis-ai halálát tervezték; a tizedeit, ajándékait és más bevételeit visszatartották és a kellő időben nem fizették meg; a püspöki oklevelekkel nem törődtek, bemutatóikat veréssel fenyegették; a püspök pénzével elszöktek és mintegy 100 M.-t nem fizettek vissza; a püspök curia-ja bíróságát és vicariatus-a bíróságát akadályozták. Mindezeket megcselekedve mint bűnösök elszöktek a püspökségből, M[ykch] bán és fiai által számos jogtalanságot és gyalázáskodást okoztak, és magukat a bánnal és fiaival védelmeztették, a püspök egyháza és privilégiumai ellenében. A püspök, noha mindez sokaknak nyilvánvaló volt, a jogot megtartani kívánva tanúkat hívott össze, őket kikérdezte, és úgy találta, hogy fentiek mindezeket megcselekedték, majd püspöksége 3 provinciájából: a Chasma-iból, az Iwangh-iból és a Dombroiból mindenkit nyilvános Chasma-i congregacio-ra hívott a nagyobb bizonyosság érdekében, ahol e 3 provincia minden predialis-a Gunter királyi ember és Péter éneklőkanonok, a Posoga-i kápt. tanúsága előtt egyhangúlag tanúsították, hogy fentiek bűnösök és hűtlenek, s hogy javaik elvétele jogos. A püspök tehát fentieket a congregacio-n rendeletei erejével nyilvánosan hűtleneknek és árulóknak nyilvánította, csakúgy, mint az őket támogatókat, és a predialis-oknak kiadott privilégiumai erejével, amelyek szerint az efféléket jog szerint meg kell fosztani a püspökségben levő javaiktól és birtokaiktól, őket ezektől megfosztja, kinyilvánítva, hogy nekik v. örököseiknek ezeket sosem lehet visszaadni. Erről pecsétjével megerősített oklevelet bocsát ki és e congregacio-n kihirdeti. D. Chasme, f. IV. prox. p. oct. fe. Resurr. d., a. eiusdem 1336. Má.: AN. Liber privilegiorum. fol. 79. (Df. 283 555.) XIV. sz.-i. A.: a 407. számú oklevélben. Emi.: a 319. számú oklevélben. K.: Smic. X. 256-259. (Má. alapján.) R.: Bónis-Balogh 99-100.