Kristó Gyula-Makk Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XIX. 1335. (Budapest–Szeged, 2004.)

pedig a királyi ember az oklevél kiállítására a váradi kápt. előtt megjelent, magát csalárdul Ivánkának adta ki. Erre Ivánka a váradi kápt. előtt erről oklevelet kért, de nem kapott. Azt is elmondta Ivánka, hogy Miklós, János és Reynoldus fiai a csere napján Pethetheluke birtok körülhatárolt Ny-i felét odaadták Suvky-i Mihálynak és Miklósnak azok Duboka m.-i Vmbuz birtokához csatolva, amit Ivánka tilalmazott. D. f. III. prox. p. fe. Nat. B. Marié virg., a. d. 1335. E.: Dl. 40 705. (Múz. Ta.) Sérült. Hátoldalán azonos kéz írásával tartalmi összefoglaló, benne Suky névalak, kerek záró pecsét nyoma. K.:556. 1335. szept. 12. Miklós mr. temesi alispán és az odavaló szb.-k közlik, hogy amikor Lipa-i Fodor (dict.) Pál és Harumaruk-i Sarhaiu (dict.) Pál testvérük, Lőrinc kirablása és megcsonkítása miatt eléjük idézték Sar (dict.) Domokos fia Mihályt, Laursauz (dict.) Mihályt, serviens-ét és Pált, jobbágy szolgálóját szept. 12-re (f. III. prox. p. fe. Nat. B. virg. Marié), e napon Lipa-i Pál és Harumaruk-i Pál személyesen, Domokos fia Mihály nevében pedig serviens-e, Domokos megjelentek, ez utóbbi bemutatta a király oklevelét (1. 554. szám), így a pert az oklevéladók szept. 26-ra halasztják, amikor Tamás mr. a királyi oklevél alapján ítélkezni fog. D. in termino prehabito, a. d. 1335. E.: Fekete Nagy A., Temesi bánság szerint: Batthyány cs. körmendi lt.-ában volt. Mise. Heimiana 68. Hátoldalán tartalmi összefoglaló, 3 gyűrűs zárópecsét töredéke. Má.: Fekete Nagy A., Temesi bánság, 208-209. K.: Petrovics I., AUSZ. AH. CXVI. 26-27. 557. 1335. szept. 12. Pozsony Sebus mr. szentgyörgyi és Bozyn-i c. közli: hosszabb idő óta per folyt közte, ill. a nagyszombati bíró, esküdtek, polgárok, hospes-ek, Gerencher, Magarad ~ Magyarad, Parna és Zyly falvak hozzájuk tartozó népei között ez utóbbiak szőlővel, adóval kapcsolatos jogai megsértése ügyében, végül Sebus mr. Pál c. királyi országbíró, továbbá a vele együtt törvényszéket ülő bárók és nemesek ítélete révén a bíró, az esküdtek és a polgárok ellenében fej- és jószágvesztésben elmarasztaltatott, amint ezt Pál c. országbíró privilégiuma (1. 95. szám) tartalmazza, de Chanadinus eszter-