Kristó Gyula-Makk Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XIX. 1335. (Budapest–Szeged, 2004.)

királlyal Apuliába és Nápolyba ment, András herceget vezette oda, mindezekért a királytól az örökös nélkül meghalt Kurth-i Mátyás fia János Bács m.-i Kurth birtokát v. faluját kérte anyai unokatestvére, Kemyn fia János és unokaöccsei, testvére János fiai: Beke, Márton számára. A király utasította a bácsi kápt.-t, hogy Fülöp fia János v. Farkasuereu (dict.) Fábián v. Kend-i Kozma királyi ember társaságában küldje ki tanúságtételre hites emberét, és a hj. elvégzése után a királyi ember Kurth-öt iktassa János, Beke és Márton birtokába, s erről a király írásos jelentést kért. A kápt. jelentette, hogy az iktatásnak Vrs-i Imre fia Gergely és László fia Marcell ellentmondtak, s őket jan. 8-ra Péter prépost ellenében a király elé megidézték, majd az ügyet márc. 29-re halasztották. Ekkor Gergely, aki a bácsi kápt. megbízó oklevelével Marcellus-t is képviselte, elmondta, hogy Kurth birtokról okleveleik vannak, s azokat készek bemutatni. Erre jún. 11 -ét tűzte ki az országbíró, amikor előtte Péter prépost személyesen jelent meg. Gergely pedig a bácsi kápt. megbízó oklevelével Marcellus-t is képviselte, és Gergely bemutatta a bácsi kápt. 1318. évi chirographált privilegiális oklevelét, amelyből kiderül, hogy a fiú örököst nélkülöző Kurth-i Mátyás fia János vásárolt birtokrészét, azaz Kurth birtok felének Dé-i negyedrészét leányainak: Margit úrasszonynak, Vrs-i Imre fia Gergely feleségének és Bagi úrasszonynak, Mykus fia László feleségének, adta. Amikor az országbíró Gergelytől oklevelet kért arról, hogy miként került e birtok Mátyás fia Jánoshoz, ő milyen címen birtokolta, királyi adományból, v. nemesektől, várjobbágyoktól és várnépektől való vásárlás révén, Gergely bemutatta a Kw-i kápt. függő pecséttel ellátott oklevelét, amelyben azonban Kurth birtok neve kitörölt részre lett írva. Az országbíró kérdésére, hogy feltalálható-e az oklevél egy másik példánya a Kw-i kápt. pecsétje alatt e kápt.-nál, Gergely azt válaszolta: keresték ezt a kápt.-ban, de még nem találták meg. Mivel Gergely és Marcellus csalárd módon íratták be az oklevélbe Kurth birtok nevét, az országbíró a bíróságon vele együtt ülő Chanadinus esztergomi érsekkel, Tatamerius fehérvári préposttal, a királyi udvari alkancellárjával, István pécsi préposttal, Demeter királyi tárnokmr.-rel, Tamás erdélyi vajdával, Miklós pozsonyi c.-szel és több más nemessel Gergelyre és Marcellus-ra ez ügyben örök hallgatást ró, a János, Beke és Márton megcsalatására szolgáló okleveleket érvénytelennek minősíti, Gergelyt és Marcellus-t pedig Péter prépost ellenében hamis és törölt oklevelek bemutatásának bűnében marasztalja el, Mátyás fia János Kurth-ben levő Kurth birtokát Jánosnak, Bekének és Mártonnak ítéli, írva a Kw-i kápt.-nak, és Kanya fia Chamaz királyi ember Dénes mr. kanonok jelenlétében a kápt. tanúságtételével Kurth birtokot a Kw-i kápt. iktató oklevele (1. 449. szám) szerint Jánosnak, Beke-nek és Mártonnak iktatta. Erről az országbíró autentikus pecsétjével megerősített privilegiális oklevelet ad ki. D. in Vyssegrad, 2 die fe. B. Jacobi ap., a. d. 1335. A. Á.: Károly király, 1336. márc. 13. Arh. Stat. Jud. Bihor. Pergamen oki. 8. (Df. 278 625.)