Kristó Gyula-Makk Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XIX. 1335. (Budapest–Szeged, 2004.)

E.: Dl. 2930. (NRA. 398. 43.) Függő pecsétre utaló bevágásokban vörös zsinór maradványa. K.: AO. III. 177-178. (kivonatos). 1335. jún. 26. L. 1335. (júl. 10-i) kelettel a 422. szám alatt. 374. (1335. jún. 26. u.) A vasvári kápt. előtt először 1335. ápr. 10-én, majd 1335. jún. 26-án (f. II. prox. p. fe. Nat. B. Johannis) Bapt., a. d. 1335.) megjelent Saar menti Elleus fia Mihály a Saar folyón túl Saar Dé-i birtokrészét, amelyet luachynus fiaitól vásárolt, vagyis Iwachinus birtokának harmadrészét egészben 10 bécsi széles dénár M.-ért elzálogosítja testvérének, Miklós mr.-nek, bármiféle becslés kizárásával, és azt bármikor visszaválthatja. Emi.: Szécsényi Tamás országbíró, 1351. máj. 16. Dl. 91 427. (Festetics cs. lt. Vas 33.) K.: Bgl. IV. 194. 375. (1335. jún. 27. e.) [Tamás] Zolnuk-i c. és a 4 szb. oklevele szerint Keurus-i Pál fiai: György, Miklós, Rezege-i Sándor, ill. Myko fia Péter, e Péter fiai: János, Domokos, László, Mihály, Lukács, Tamás hosszú viszálykodás után megegyeznek. Emi.: a 376. számú oklevélben. K.:376. 1335. jún. 27. A váradi kápt. előtt Keurus-i Pál fiai: György, Miklós, Rezege-i Sándor, ill. Myko fia Péter, e Péter fiai: János, Domokos, László, Mihály, Lukács, Tamás bevallják: azon hosszú viszálykodásban, amely köztük Keurus-i Pál fia Péter és