Kristó Gyula: Anjou–kori Oklevéltár. XVIII. 1334. (Budapest–Szeged, 2019.)

Documenta

45. (1334.) febr. 10.

[XXII.] János pápa arról szerezvén értesülést, hogy Sangineto-i Fülöp Provence és Forcalquerium comitatus-ainak királyi seneschal-ja - állítólag hozzá intézett királyi levél alapján - annak a pénzverési illetéknek (focagium ~ fogagium) a beszedését foganatosítva, amely a Károly magyar király fia, ill. Róbert nápolyi király néhai elsőszülött fiának, Károly calabriai hercegnek a leánya között a nevezett királyok és országaik számos főpapja és bárója által létrehozott eljegyzési szerződéssel áll összefüggésben, a Friuli-beli (Forumiuliense) és Provence-i egyházak (ecclesiae cathedrales) alattvalóit szabadságjogaik semmibevételével módszeresen zaklatja, amivel kapcsolatban felszólítja a címzettet, hogy tartsa tiszteletben a szóban forgó egyházak szabadságát, és késlekedés nélkül hagyjon fel az ottaniak panaszolt háborgatásával arra az időre, amíg válasz nem érkezik az ügyben a nápolyi királytól, minthogy az egyházfőnek feltett szándéka mindezek dolgában írásban fordulni Róbert királyhoz. D. IV. Id. Febr., [pápaságának] a 18. év[é]ben.

Reg.: Coulon-Clémencet szerint: Reg. Vat. vol. 117., föl. 302., c. 1587.

R.: Coulon-Clémencet 144-145. (5378. szám; Reg. alapján).

46. 1334. febr. 10.

A [pécs-]váradi monostor konventje e. egyik részről Lukács fia: Miklós, a másikról gener-je, István fia: János megjelenvén, előbbi kinyilvánítja, hogy a Tolna m.-i Hudus földben levő teljes, 1 ekényi vásárolt birtokrészét, amely a Madacha-i egyház földje mellett az É-i részen fekszik, trágyázott és mezei földekkel, erdőkkel, rétekkel, továbbá annak a szigetnek a harmadával, amelyen Petou ~ Peteu fia: János lakik, továbbá a Kukuthzeg nevű kaszáló felével, nemkülönben pedig mindazon haszonvételekkel és tartozékokkal együtt, amelyeket a szekszárdi konvent egykori privilégiuma tartalmaz, budai súly szerint 8 báni dénár M.-ért eladja gener-jének, Jánosnak, amihez az említett Petou fia: János és annak gener-je, Pel-i Márk fia: Miklós személyesen hozzájárultak. Hj., amely e birtokrészt az említett Peteu fia: János földjétől elválasztja: Ke-felől a Saar folyótól indul, diófa, Isoufaya, út, Zobotun-ból Hudus-ba, a Madacha-i egyház szomszédságával hatáijelek mentén vissza a Saar folyóhoz. A konvent az oklevél visszahozatalának esetére privilégium kiadását ígéri. D. f. V. prox. an. domin. Invocavit, a. d. 1334.

E.: Dl. 76 479. (Zichy cs. zsélyi lt. 211. A. 135). Hátlapra nyomott kerek pecsét helye. K.: Z. I. 419-420. (420 szám).

R.: Z. VII. 1. 65.; Kőfalvi T., Pécsváradi konvent 111-112. (129. szám).

38