Kristó Gyula: Anjou–kori Oklevéltár. XVIII. 1334. (Budapest–Szeged, 2019.)
Documenta
amelynek a tetején földjelet emeltek, s itt az út, ill. mindkét utóbbi hatáijelzés képezi a Boncznyres és Zeek földeket elválasztó határt. Innen Kyskapws helytől balra lejőve eléri a Soswewlgh (diet.) nagy völgyet, ebben egyenesen az Alhegh (diet.) domb felé, a Zeek felől eső Santhoskerylew ~ Santhoskerelew hegy és völgy e. elhaladva és átszelve a Sospathak vízfolyást földjeihez jut, amelynél másikat is emeltek; tovább a domb irányában, jobbra teljesen elhagyva a Santhoskerelew völgyet a határ a domboldalon folytatódik egyenes vonalban, annak a középvonalán folyamatos emelkedéssel Ny felé, felül át a dombtetőn, ahol e vonal szolgál határ gyanánt Boncznyres - ti. a Santhoskerelew és Darwhathara nevű földek -, ill. Zeek földek között. Végül fel a bérez (diet.) nagyobb hegy tetejére, ott megújított földjei, amelynél másikat is emeltek, s ezek Boncznyres, Zeek, valamint Zylwas földek elkülönítését jelzik, és itt lezárták Boncznyres földjeinek Zeek felőli hj.-át, azt tovább innen Nyres János és Nyres Domokos szándékainak megfelelően nem folytatták. A királyi ember Boncznyres birtokot ellentmondás nélkül iktatta Nyres János és Nyres Domokos részére, kivárva az eljárás u. a szokásos 3 napot a birtokon. Erről a kápt. autentikus függőpecsétjével megerősített privilégiumot ad ki János és Domokos számára. D. 18. die diei reambulationis prenotate, a. d. 1334. E.: Dl. 31 074. (Erdélyi országos kormányhatósági lt.-akból. Gyulafehérvári kápt. o. lt. Centuriae. N. 90.) Hátoldalán újkori kéz írásával tárgymegjelölés; függőpecsét helye, bevágásai a hártyán. A.: Erdélyi fehérvári kápt., 1823. nov. 27. AL. Erdélyi Múzeum Egyesület egykori lt. Wass cs. Oklevelek 1. 2. (Df. 252 692.) (másolási hibákkal), ív: -R.: Erdélyi Okm. II. 296. (812. szám); Wass 224-225. (32. szám) (Mindkettő hamisnak minősíti az iratot; s leközlik a hj. latin szövegét.) Megj.: Kritikáját 1. Tagányi K., Száz. 1893. 49-51. A hamisítvány a XV-XVI. század fordulóján élt Nyíresi Tamástól származik. 307. 1334. jún. 27. [I.] Károly király (H) Célén fia Sándor fia: János mr.-nek, Erzsébet királyné (H) al-asztalnokmr.-ének fivérei nevében is előtelj esztett kérésére és oklevél-bemutatása alapján új és autentikus függőpecsétjével megerősítve átíija István herceg, egykori ifjabb király és erdélyi herceg 1262-ben kelt azon privilégiumát, amely az ő apjának, [IV.] Béla királynak Sueta, Prelaz, Liponuk, Rosodna és Sumkuth földekkel kapcsolatos ítéletét tartalmazta, amely földek utóbb a kárhozatos emlékű gonosztevő, Zaah fia: Felicián birtokában voltak, ám a kérelmező elmondása szerint hű szolgálatai jutalmául utóbb királyi adományként az ő kezére jutottak, míg a bemutatott privilégiumot (miként előadta) mások szolgáltatták ki számára, átírásra vonatkozó kérését pedig azzal indokolta, hogy peres ügyben alkalmas bizonyíték gyanánt szükséges lehet számára az okirat rendelkezésre állása. D. in Wyssegrad, in fe. B. regis Ladizlai, a. d. 1334. 159
