Kristó Gyula: Anjou–kori Oklevéltár. XVIII. 1334. (Budapest–Szeged, 2019.)

Documenta

perben, kivált is abban, amely a kápt. által a maguk Abram ~ Ábrán és az ellen­oldalon álló nemesek Wotha birtoka között a kápt. részéről korábban emelt ha­tárok miatt forgott fenn, amely viszályukban a kápt. a Wotha-i nemeseket kirá­lyi ember által a váci kápt. tanúságtétele mellett a királyi jelenlét elé idéztette, a békesség helyreállítása érdekében fogott bírák, m.-beli nemesek közreműködé­sével megegyezésre jutottak egymással. A létrejött megállapodás értelmében a Wotha-i nemesek tudomásul veszik a kápt. által kitűzött határokat a Wotha és Abram birtokokat elkülönítő tényleges határokként, minek okán pedig a kápt. hozzájárul, hogy a nemesek helyreállítsák birtoklásukat, és birtokaikat a kápt. Abram birtokán a szóban forgó elfogadott határok között békességben birtokol­ják, akárcsak örököseik. A kápt. a vitás határok tekintetében nyugtatja a továb­biakra nézve a Wotha-i nemeseket, ill. Mihály dékán mentesítteti őket a velük szemben foganatosított idézés alól. A felek ugyanakkor kölcsönösen mentesítik egymást összes perükben fennforgó valamennyi követelésük és bírságterhük alól, egyszersmind a peres eljárások során egymás ellenében kiállíttatott minden bírósági okiratukat hatálytalannak nyilvánítják. A Wotha és Abram közötti ha­tárt a következők szerint ismertetik: É felől 3 földjeinél indul, amelyekből az egyik új hatáijel, Dé felé tart a Wotha-ba tartó út mentén, új hatáijelnél keresz­tezi az utat, FvkerynfVer előhegy (promontorium), új hatáijel, fel az előhegyre, annak tetején új hatáijelnél Ke-nek fordul, völgybe le, földjei, szántóföldek szé­le, a völgyben 2 földjei, amelyekből a felső a Wotha-i nemesek, az alsó, Dé fe­lőli az egri kápt. birtokát jelöli, nagy árok, amelynek kezdeténél földjei, az árok mentén eléri a Chynchepathaka patakot, amelynek partján földjeiben ér véget. D. in vig. Penth., a. d. 1334. E. : Sugár szerint: HML. 110. Egri székesfőkápt. m. lt. 4. 1. 1. 1. Á.: Egri kápt., 1483. aug. 7. HML. 162. Egri székesfőkápt. m. lt. 4. 1.3. 10. (Df. 210 067.) E.-je hátoldalán megpecsételt nyílt pergamenoklevél volt. (A regeszta e példányról készült.) ív: -R: Sugár 15. (7. szám; E.-ről). 221. 1334. máj. 15. Krakkó [III] Kázmér király (P) báróinak tanácsával és egyetértésével a béke érde­kében s a közhaszon megfontolásából mindama földek, várak, városok és uralmi térségek (districtus) sorsát illetően, nemkülönben a jogsértések és kártételek ügyében, továbbá az összes ellentéttel, viszállyal és meghasonlással kapcsolat­ban, amelyek mind ez ideig őt és országát szembeállították Luderus testvérrel, a Német Lovagrend generális mr.-ével és annak konventjével, elfogadja, hogy a helyzet rendezésén mint választott bírák az ő részéről sógora (gener), [I.] Károly király (H), míg Luderus testvér és konventje részéről János cseh (Bo) király ügyködjenek, megerősítvén - amint a nevezett magyar és cseh uralkodók audi­enciája alkalmával mindkét fél részéről ki is nyilvánították -, hogy ítéletüknek 113

Next

/
Oldalképek
Tartalom