Kristó Gyula: Anjou–kori Oklevéltár. XVII. 1333. (Budapest–Szeged, 2002.)

Tá.: 1. Druget Vilmos nádor, 1339. jan. 22. DL 2771. (NRA. 1508. 21.) E-je nyílt oklevél volt. 2. Druget Vilmos nádor, 1339. máj. 12. > Lackfi István nádor, 1388. nov. 6. Dl. 2772. (NRA. 612. 7.) (Az eltérő névalakokat zárójelben adjuk.) 3. Tá 2 > Garai Miklós nádor, 1411. jún. 9. DL 100 383. (Batthyány cs. lt. Acta ant. Csicsal 3. 1. E.) K.: AO. III. 528-529.; P. X. 553. (mindkettő kivonatos) (mindkettő Tá 1-ről). 77. 1333. (febr. 19.) A csázmai kápt. jelenti Mykch-nek, egész Sclauonia bánjának, hogy oklevelének (1. 68. szám) megfelelően kiküldte Pált, a Gelekouch-i Boldogságos Szűz-kápolna papját a báni emberrel együtt, s a kápt.-i ember visszatérve elmondta: a báni ember febr. 9-én (f. III. prox. an. fe. S. Scolastice virg.) megidézte febr. 22-re (f. II. prox. p. domin. Invocavit) a bán elé Sándort Cheresneu birtokrésze, Detricus-t telke miatt, amelyet András fia Jakab adott neki nőtestvérével együtt, továbbá Jakabot szintén telke, Pált pedig Hotoua-i birtokrésze miatt. D. f. VI. prox. an. domin. iam dictam, a. d. 1333. E.: DL 40 636. (Múz. Ta.) Hátoldalán azonos kéz írásával tartalmi összefoglaló, benne Gergely fia Domokos névalak, mandula alakú, természetes színű zárópecsét nyoma, bevágásai. K.: Smic.X. 81-82. 78. 1333. febr. 20. A Scepus-i Szt. Márton-egyház kápt.-ja jelenti Péter mr. alispánnak, Scepus-i és Liblo-i várnagynak, hogy - 1333. febr. 8-i felkérő oklevelének (1. 67. szám) megfelelően - Péter mr. emberével, Jánossal kiküldte tanúságtételre hites emberét, Miklós karpapot, akik visszatérve elmondták, hogy febr. 18-án Vyuar m.-be Monay völgybe mentek, Dusa fia Gergely szomszédaitól megtudták, hogy e Gergely most Peren-i Miklós mr. serviens-e, örökölt birtokai voltak, de e birtokát birsagium ítéletével elvesztette, másik birtokrészére, Popi-ra vonult vissza, ők Popi-ban a birtok nemeseitől és másoktól is arról értesültek, hogy Gergely valóban Peren-i Miklós c. serviens-e. D. sabb. prox. an. domin. XL. Invocavit, a. d. 1333.