Tóth Ildikó Éva: Anjou–kori Oklevéltár. XV. 1331. (Budapest–Szeged, 2004.)

vebben Moruch-i Márton fia: János Doboka-i c., valamint Chep (dict.) János és Coplon Doboka m.-i szb.-k ott bemutatott oklevele (1. előző szám) is beszámol. Az adásvétel szavatosság vállalásával történt. Erről a kápt. pecsétjével megerősített oklevelet ad ki. D. f. III. prox. p. fe. Nat. B. virg. glor., a. d. 1331., amikor Domokos prépost, Santus éneklő-, Tamás őrkanonok, Adorján dékán. E.: Dl. 40 604. (Múz. Ta.) Hártyán zöld zsinóron természetes színű, mandorla alakú, kopott függőpecsét, hátoldalán tárgy megjelöl és. K.:365. 1331. szept. 10. A pécsi kápt. előtt egyrészről Geredey-i István fia: István a maga és testvére: Beke nevében, másrészről Herranth fia: Miklós és Chabaka fia: János a régóta folyamatosan egymásnak okozott károk, sérelmek, jogtalanságok, dúlások és perek miatt, melyek az Wrman-ban lévő Romanfeulde birtok miatt történtek, fogott bírák segítségével megegyeztek, hogy egymásnak kölcsönösen elégtételt adnak, és az okozott károk felelőssége alól kölcsönösen felmentik egymást. Miklós és János elismerte, hogy István fiai és örökösei Romanfeulde birtok szomszédai és határtársai, fogott bírák segítségével pedig el fogják határolni egymástól földjeiket. D. 3. die p. fe. Nat. B. virg., a. d. 1331. E.: Dl. 67 704. (Tallián cs. lt. 26.) Hártya, természetes színű, mandorla alakú zárópecsét apró töredéke, hátoldalán azonos kéz írásával tárgymegjelölés. K.: Bar. tí. 1992/95.20.