Almási Tibor–Kőfalvi Tamás: Anjou–kori Oklevéltár. XIV. 1330. (Budapest–Szeged, 2004.)

tanúul küldte egyházának dékánját, János mr.-t a Geuse ~ Geusa c. szomszédságában fekvő Endered birtokra, ahol az összehívott szomszédok jelenlétében egyik oldalról a Geusa c. által odahozott Giige fia: Miklós, míg a másik oldalról a Gathal fia: László s annak fiai: Gergely s Miklós, továbbá Iwanka fia: András által a helyszínre kísért Musa-i Mihály királyi emberek e. László, Gergely, Miklós és András bemutatták a győri kápt. határjáró oklevelét, valamint annak királyi megerősítését. Az említett iratokat nem lezártan, hanem nyílt fonnában hozták oda. Ezután az oklevélben rögzített határokat újra megjárván, a birtokot iktatták László és társai részére, majd pedig a szomszédos másik Endered birtokot Geuse c. tulajdonává nyilvánították. Mindezzel végezvén felkeresték a per tárgyát képező frissen létesített falut, amelyről megállapították, hogy annak 2 holdat kitevő azon fele, amelyben a gyümölcsös és káposztás kertek (orti frugum et caulium) találhatók, belül esik Geuse c. birtokán. Ennek értékét 6 M. széles bécsi dénárra becsülték. Az ügyben érintett 2 birtok határa: É felől indul 3 határfőül szolgló földjeltől, ezek egyike Susturh birtokot, másika Endered-et, míg harmadikja Geuse birtokát választja el. Innen a határ átmegy az Ikkwa folyón az említett László és társainak háza, ill. faluja közelében, ahol 2 határjel áll; ezek egyike Endered, míg a másik Geuse birtokát jelöli, innen Ke-nek tovább, hasonló 2 újabb földjei, tovább Ke felé, elkanyarodik a Wlchekuta forrásnál levő 2 határjelhez, tovább Ke-nek a felek szántóföldjeinek határán álló körtefához, amely alatt 2 új és 1 régi határjel, egy bozótosban Dé felé haladva eléri a (vulg.) Zaguldowuth utat, ahol határfőül állított 4 jel áll; ezekből 2 a szóban forgó Endered birtokokat, 2 pedig Bodok birtokotjelöli, s a határ itt véget ér. D. 8. die reambulationis prenotate, a. d. 1330. E.: Dl. 87 007. (Esterházy cs. hg.-i ágának lt. 90.1. 123.) Hátoldalán azonos kéz írásával tárgymegjelölés; 2 - egy kisebb és egy nagyobb - természetes színű zárópecsét nyoma. Emi.: a 170. számú oklevélben (pontos kelet nélkül). K.: Bgl. IV. 68-70. (132. szám) (E.-ről); uo. 72-73. (135. szám) (Eml.-ben). 125. 1330. márc. 7. Visegrád Pál c., országbíró Reznuk-i Domokosnak, Györgynek és Istvánnak Waga fia Lőrinc fiai: Pous és Bedech, továbbá Gábriel fia Lőrinc fia: Márton ellen indított perében - melyben a korábbi levele (1. 108. szám) alapján kitűzött febr. 28-i (in oct. diei Cynerum) időpontban a felperesek közül István jelent meg előtte a vasvári kápt. és a Kopurnuk-i konvent ügyvédvalló leveleivel Domokost és Györgyöt is képviselve, a másik részről pedig a nevezett peres felek helyett a zalai konvent ügyvédvalló levelével meghatalmazott serviens-ük, István járult színe elé -, miután az alperes megtudta, hogy Domokos, György és István keresete Fenusfelde birtokkal áll kapcsolatban, válaszadás