Almási Tibor–Kőfalvi Tamás: Anjou–kori Oklevéltár. XIV. 1330. (Budapest–Szeged, 2004.)

Pál országbíró oklevele szerint István mr. királyi jegyzőnek Woya-i Abraam fia: János elleni perében a felek febr. 28-án (in oct. diei Cynerum) tartoznak színe e. megjelenni. Emi.: a 126. számú oklevélben. K.:110. (1330. febr. 28. fv. u.J) A budai kápt. I. Károly királyhoz intézett jelentése szerint Pál országbíró kérésének (1. 63. szám) megfelelően febr. 28-án (oct. diei Cynerum) tanúul adta Farkasdy-i János királyi ember mellé Tamás presbitert, akik a szomszédok jelenlétében elvégezték Vgh birtok hj.-át s a birtok értékét becsűvel 70 M.-ban állapították meg. Hj.: Saagh falu felől indul a Tiszához (Tychya) közeli ároktól, Dé felé 2 határjelül letett szőlővenyige, majd tovább domb oldalában emelt 2 földjel, Hymud telek határjelei; Woya birtok felől ugyanakkor egy Partaazunkurthuele nevű körtefánál kezdődik s Ke felé tart a Chopchel dombnál levő földjelhez, Moynmalatow tetején újabb földjel, Hymud birtok határjeleinél véget ér. A budai kápt. tanúja e. Elleus-i Sándor fia: Mark mr. szavatosságot vállalt Zunugh (dict.) Andrással szemben a fentiekben leírt határok elvitathatatlanságáért, föltéve ha nővére, Isalth hitbére és jegyajándéka felől András kiegyenlíti követelését. Emi.: a 127., 400. számú oklevelekben. K.:111. 1330. márc. 1. A győri kápt. a színe elé járult ciszterci rendi Márton testvérnek, a Kedhel-i Boldogságos Szűz-monostor apátjának, valamint a szóban forgó monostor konventjét képviselő Jakab testvérnek, alperjelnek a kérésére és oklevél-bemutatása alapján autentikus nagy pecsétje alatt privilegiálisan átírja azt a Sopron város polgárai és esküdtjei által 1329. febr. 5-én kiadott nyílt oklevelet, amely révén Ikwrwar-i Péter c. soproni polgár a Sopron m.-ben fekvő Ombus birtok felének eladományozásáról végrendelkezett. Az említett Szt. Mária-hegyi (Mons S. Mariae) apát bemutatta a kápt. e. annak egy, Ombus birtokkal kapcsolatos, egykor Kenepelynus és Péter c.-ek részére privilegiálisan kiadott kötelezvénylevelét is, amelyet - állítása szerint - biztosítékul Péter c. adott át számára. D. f. V. prox. an. domin. Remin., a. d. 1330., Mátyás mr. lévén az olvasó-, György mr. pedig az éneklőkanonok.