Almási Tibor–Kőfalvi Tamás: Anjou–kori Oklevéltár. XIV. 1330. (Budapest–Szeged, 2004.)

János tulajdonába került Baranya m.-i Bezeldeg ~ Wezeldeg és Bulchow birtokokat, hogy hj.-uk elvégeztével iktassák azokat a nevezett Mihály és János részére. Miután az odahívott szomszédok közül Benedek fiai: János és István, Ormand-i nemesek nem tudták megmutatni a Bezeldeg és Ormand-i birtokuk között húzódó határjeleket, ezért az érdekelt felek együtt - más fogott bírákat is bevonva - újra kijelölték a határt. Hj.: a Ny-i részről a Donowth (Donouth) felé vivő útnál elhelyezett kereszt alakú határjeltől indul, Demper [5: Deniper] fia István fiainak szomszédsága, az úton Ke-nek tartva 2 tölgyfa alatt 2 földjel, az úton tovább 2 földjelhez az út 2 szélén, amelyek közül az É-ról álló, Ormand-hoz tartozó földjelben tölgyfa áll, az utat elhagyva tovább Ke felé, Bezeldeg határátjelző régi, majd új határjel, Rouazlyuk helynél 4 határjelben zárul a 2 birtokot elválasztó határ. D. in vig. B. Mathie ap., a. d. 1330. A.: 1. Rozgonyi Simon országbíró, 1409. máj. 15. Dl. 87 813. (Esterházy cs. hg.-i ágának lt. 96. 3. 22.) 2. Uő., 1409. máj. 16. körül Dl. 78 880. (Zichy cs. zsélyi lt. 211. A. 92.) (Hiányos; eltérő névalakjai zárójelben szerepelnek.) (Mindkettő E.-ről, amely nyílt oklevél volt.) K.: Z. V. 583-585. (484. szám) (Á. 2-ről). 100. 1330. febr. 23. Visegrád Pál c., [I.] Károly király (H) országbírója emlékezetül adja: miután a király által a királyi és királynéi jogok országszerte történő felkutatásával megbízott István pécsi prépost Gonas és Kedhel birtokokat, valamint egy Sybolth-beli részbirtokot mint királyi condicionarius-ok földjeit visszavette Lancretus fiaitól: Beke-től és Istvántól, viszont az általa hozott bírói döntés [/. Anjou-okit. XIII. 373. szám] nyomán [1329.] júl. 8-án (in quind. Nat. B. Johannis Bapt. nunc preteritis) a pécsi kápt. tanúságtételével vizsgálatot folytató emberei, Herbordus fia: Hektor, Nempty-i Nagy (Magnus) László és Odolmanus fia: Tamás - a pécsi kápt.-nak a vizsgálatról számot adó, előtte [1329.] aug. l-jén ([in] oct. B. Jacobi ap.) István királyi különleges jegyző (speciális nótárius) által bemutatott jelentése [/. Anjou-okit. XIII. 424. szám] szerint - Beke és István birtokjogának vitathatatlan érvényéről szereztek bizonyosságot, majd pedig azt követően, hogy az ügy megnyugtató lezárása érdekében újabb bírói határozattal [/. Anjou-okit. XIII. 434. szám] olyan kötelezettséget rótt Lancretus fiaira, miszerint közülük legalább az egyik a szóban forgó előző vizsgálat során 60 M. értékűre becsült birtokokra vonatkozóan a királyi hadoszlást követő 15. napon (in quind. residentie exercitus regalis) hatvanadmagával - nemes eskütársakkal, köztük szomszédaikkal - együtt a pécsi kápt. bizonysága mellett leteendő földesküvel "is erősítse meg birtokjogukat a nevezett birtokok valamelyikén, s az ennek megtörténtét igazoló kápt.-i jelentést a felek az említett