Almási Tibor–Kőfalvi Tamás: Anjou–kori Oklevéltár. XIV. 1330. (Budapest–Szeged, 2004.)

E.: Veszprémi székeskápt. m. !t. Paloznak 26. (Df. 200 836.) Hátoldalán több késő középkori s újkori kéz írásával tárgy-, évszám- és névmegjelölések. Veszp. reg. szerint hátlapi pecsét nyoma. K.:R.: Veszp. reg. 89. (211. szám). 77. 1330. febr. 7. Visegrád Pál c, országbíró tudatja a veszprémi kápt.-nal: korábbi bírói rendelkezését rögzítő oklevelében [/. Anjou-okit. XIII. 393. szám] Leurente fiának: Tamásnak, ill. az általa perbe hívott Ayka-i István fiának: Istvánnak közös kötelességül szabta, hogy [1329.] szept. 22-én (in quind. Nat. virg. glor. nunc preteritis) kísérjék királyi embereiket az egykor Ayka-i Pál fiainak: Jánosnak és Miklósnak a tulajdonába tartozó, most viszont a peres felek által maguknak igényelt földre, majd - ama negyedrész kivételével, amely abból Ayka-i Pál leányának jár - a veszprémi kápt. tanúbizonyságával végeztessék el a szomszédok jelenlétében, ill. további közreműködő fogott bírákat is bevonva a szóban forgó föld hj.-át, valamint becsűjét, végül az eljárás eredményéről számot adó kápt.-i jelentéssel szept. 29-én (8. die dict. quind.) járuljanak ismét színe elé. Utóbb a jelentés bemutatásának idejét "a felek akaratából a királyi hadoszlást követő 15. napra, ti. [1330.] jan. 29-re (ad quind. residentie exercitus regalis, scil. f. II. prox. an. fe. Purif. virg. glor.) elhalasztotta. Ekkor egyik részről a Leurente fiát: Tamást a veszprémi kápt. ügyvédvalló levelével képviselő Felkus fia: György, másik részről pedig István fia: István bemutatták a kért kápt.-i jelentést [/. Anjou-okit. XIII. 521. szám], amely szerint Zurchuk-i Bors királyi ember a tanúul küldött Mihály presbiter társaságában kiment Pál fiainak egykori Ayka-i földjére, ám amikor határait meg akarták járni, Máté - Band c. Hegusd-i várnagy serviens-e - ura nevében, továbbá Ayka-i Baltha ~ Boltha özvegye ellentmondottak az eljárásnak, amiért is őket Leurente fia: Tamás szept. 22-én (in predictis quind. B. virginis) a királyi jelenlét elé idéztette maga ellenében, jóllehet azért, mert annak idején keresetét indokolva Ayka-i István olyan kijelentést tett, miszerint jogában áll neki Pál fiai összes földjét magához váltani a Pál leányának járó negyedrész kivételével - az eljárást elrendelő országbírói levél a legkevésbé sem adott módot az ilyen idézésnek, ráadásul emiatt az elvégzendő becsű is meghiúsult. Mindezek nyomán, mivel továbbra sem nélkülözhető a per tárgyává lett föld becsűjének elvégzése, tanút kér a kápt.-tól, hogy annak bizonysága mellett András fia: Miklós, ill. Inus fia: György királyi emberek valamelyike a felek v. ügyvédeik részvételével s a szomszédok jelenlétében márc. 14-én (in quind. medii Quadr, scil. f. IV.) megint elvégezze a hj.-t, majd további fogott bírákkal együtt a birtok becsűjét is. A kápt. a földdarab megállapított értékét is rögzítő írásos jelentését máj. 1-jére (ad oct. B. Georgii mart. prox. affuturas) tartozik továbbítani a királynak, hogy azután abból