Almási Tibor–Kőfalvi Tamás: Anjou–kori Oklevéltár. XIV. 1330. (Budapest–Szeged, 2004.)

Az esztergomi kápt. e. - 1330-ban (a. d. 1330.) kelt privilegiális oklevelének tanúsága szerint - egyik részről Bolugh-i Miklós fia: Péter mr, a másik részről Bolugh-melléki (de iuxta Bolugh) Puha (dict.) Pál fia: Péter megjelenvén, utóbbi kinyilvánítja, hogy a Gömör m.-ben fekvő Lapanya birtok fele részét, amelynek az egri kápt. privilégiumában foglaltak szerint a Miklós fia: Péter mr.-rel eszközölt csere révén került korábban a birtokába, szorongató ínsége közepette eladja a szóban forgó Miklós fia: Péter mr.-nek a tőle kapott, garasokban fizetett 12 M.-ért, egyszersmind Miklós fia: Péter azt nyilvánítja ki, hogy részint mert Pál fia: Péter a nevezett részbirtokot neki és nem másnak adta el, részint pedig mert ha [az ?] magtalanul halna meg, úgy minden birtokát rá, Péter mr.-re hagyta - ahogyan azt az egri kápt. privilégiuma is tartalmazza Pál fiát: Pétert és összes hozzátartozóját személyükben és javaikban minden erejével meg fogja védelmezi az összes háborgatóval szemben. A.: Esztergomi kápt. [az átírásról keltezetlenül említést tevő Tá. szerint], Tá.: Zsámboki [Gilétfi] Miklós nádor, 1350. máj. 15. SNA. Szepesi kápt. o. lt. 11. 2. 12. (Df. 263 367.) (Á.-ról). K.:637. 1330. Az esztergomi kápt. e. - 1330-ban (a. d. 1330.) kibocsátott privilegiális oklevelének tanúsága szerint - egyik részről Sinka fia: Péter, a másik részről Sowar ~ Souar-i György fia: Péter és ugyenezen György fiának, Jánosnak a fia: László megjelenvén, kinyilvánítják^hogy noha egy Souar falubeli sókút (puteus salsus), valamint e sóakna vize, továbba a váraik között elterülő rét egy darabja miatt per támadt közöttük, végül az ország főpapjainak, báróinak és nemeseinek közvetítésével mégis békés egyezségre jutottak egymással. Eszerint mindaddig, amíg Péternek és Lászlónak jövedelme származik a szóban forgó sókútból, kötelesek Sinka fiának: Péternek, továbbá örököseinek hetente szombatonként dénárokban - a mindenkori folyó értéken számolva - 1 M.-t és 1 fertót fizetni, valamint konyhai szükségletre 1 fél köböl sót is biztosítani örök jogon. Ezzel szemben Sinka fia: Péter a nevezett rétből őt illető részt, a sókút vizével együtt visszabocsátja Péter és László tulajdonába. Az egyezséghez kapcsolódó kikötések szerint, ha Pétertől és Lászlótól valaha is elfoglalná valaki a visszakapott földrészt és sós vizet (aqua salsa), akkor nem áll fenn fizetési kötelezettségük Sinka fia: Péter és örököseik részére mindaddig, amíg nem kerülnek újra elveszített javaik birtokába, ám ha ez utóbbira sor kerül, úgy ismét megújul vállalt kötelezettségük. Amennyiben a kiegyező felek valamelyike utóbb mégis pert indítana a sókút, annak vize, ill. a rét miatt, azt - vállalásuk szerint - a patvarkodók büntetése sújtsa. Emellett valamennyi,