Almási Tibor–Kőfalvi Tamás: Anjou–kori Oklevéltár. XIV. 1330. (Budapest–Szeged, 2004.)

Mária-hegyi Boldogságos Szűz-egyház monostorának örök jogú birtoklásra összes haszonvételével és tartozékával együtt azon határok között, amelyek a szóban forgó királyi oklevélben foglaltaknak. A birtok mellett átadja a monostornak a nevezett privilégiumot is. Az oklevél visszahozatatlának esetére privilégium kiadását ígéri. D. in fe. B. Thome ap, a. d. 1330. Má.: -. F. lelőhely-megjelölése: Hevenesi Má.-gyűjt.-e, tom. 53. pp. 76-77. (A kamarai lt.-ban őrzött példányról.) K.: F. VIII. 3. 486-487. (205. szám). 616. 1330. dec. 27. Az erdélyi kápt. a színe elé járult péterfalvi (de villa Petri) Hennengus (Má.: Hennegius) fia Salamon kérésére és oklevél-bemutatása alapján pecsétje alatt átírja Tamás erdélyi vajdának és Zonuk-i c.-nek azt az 1325. ápr. 12-én kiadott nyílt oklevelét!, amelyben a vajda visszabocsátotta a király ellen fellázadt Hennengus c. birtokait árváinak tulajdonába]. D. in fe. B. Johannis ev, a. d. 1330. A.: I. Károly király, 1340. nov. 11. Dl. 73 647. (Teleki cs. marosvásárhelyi lt. 61.) Má.: AL. Toldalagi cs. lt. 6. (Df. 257 470.) (Á.-ról, 18. sz.-i). K.: F. VIII. 3. 480-481. (201. szám) (Comides nyomán); Teleki I. 43. (24. szám). R.: ZW. I. 437. (477. szám) (német nyelvű); Erdélyi okm. II. 254-255. (685. szám). Ford.: Doc. Trans. II. 338-339. (623. szám) (Teleki nyomán; román nyelvű). Megj.: Az átírt oklevél [ ] között megadott tárgyát az átírókeret nem jelzi közvetlenül; Tamás vajda írt oklevelét 1. Anjou-okit. IX. 132. szám; I. Károly király átíró oklevelét 1. Anjou-okit. XXIV. 653. szám alatt. 617. 1330. dec. 29. Erzsébet királyné (H) a Bezturche-beli polgárainak, ill. hospes-einek hűségét megjutalmazva, kérésükre - férjének, [I.] Károly királynak (H) az egyetértésével - kiveszi őket az ország valamennyi bírájának joghatósága alól, kimondván, hogy a nevezettek a továbbiakban mindössze az ő, valamint az általa állított és állítandó c, ill. a szóban forgó településen élők által közösen elfogadott bíró ítélkező hatalmával szemben tartoznak engedelmességgel. Ennek megfelelően a mondott település lakóit mind személyükben, mind javaikban tilos gátolni és korlátozni Mo.-szerte éppúgy mint az erdélyi részeken. Rendelkezése nyomán megparancsolja a báróknak, kivált Tamás erdélyi vajdának és Zolnuk-i c.-nek, továbbá helyetteseiknek, a megyésispánoknak, vámagyoknak, bíráknak, nemeseknek és másoknak, hogy a Bezturche-i polgárokat és