Almási Tibor–Kőfalvi Tamás: Anjou–kori Oklevéltár. XIV. 1330. (Budapest–Szeged, 2004.)

ezenkívül az utóbbi környékén található királyi birtok-létesítményeket és falvakat — ti. az Omersal, Werchoina, Rusindol, Wrutak, Meduegiazentgurg, Podbabya, Brekouicza, Ztharowsam, Menich, Werchimorich, Mehoztrah, a lakatlan Zthina és Yamowech nevűeket - összes haszonvételeikkel, tartozékaikkal és ez ideig a királynak nyújtott szolgáltatásaikkal, ill. járandóságaikkal együtt új adomány címén eladományozza nekik örök jogú birtoklásra, nemkülönben pedig királyi jóváhagyással megerősíti a nevezetteket összes olyan birtokadományukban, jogosítványaikat, joghatóságukat és mentességeiket illető kiváltságukban, melyekben Mo. királyai és királynéi jóvoltából mindeddig részesültek. Minderről a király új és autentikus pecsétjével megerősített privilegiális oklevelet ad ki. Kelt András mr, pécsi olvasókanonok, udvari alkancellár keze által, a. d. 1330, V. Id. Dec, uralkodásának 20. évében (regni autem nostri vigesimo). Méltóságnévsor: Wogezlaus [D: Bolezlaus] esztergomi, László testvér kalocsai érsek; püspökök: János nyitrai, Péter testvér boszniai, Benedek csanádi, György szerémi, lwanka váradi, László pécsi, Miklós győri, András erdélyi és Henrik (Herricus) veszprémi. Világi méltóságviselők: Fülöp nádor, Saros-i c., Demeter tárnokmr., Lampert országbíró, Miklós szlavón bán, Pál Machow-i bán, Wodrog-i [J>: Bodrog-iJ c., Mykech királynéi tárnoktnr., Desew királynéi udvarbíró, Balázs királyi lovászmr., Dénes asztalnokmr., Loránd (Rolandus) pozsonyi c. A. A.: Blagay szerint: I. Lajos király, 1364. máj. 18. > zágrábi kápt, 1541. nov. 11. (Blagaycs. lt. 129.) Tá.: Vingárti Geréb Mátyás dalmát, horvát, szlavón bán, 1486. aug. 26. Dl. 66 606. (Blagay cs. lt. 127.) K.: Blagay 110-114. (58. szám) (Á.-ról); 418-419. (214. szám) (Tá.-ról); Smic. IX. 534—537. (435. szám) (Blagay Á.-ról adott közlése nyomán); Motogna V, Revista Istoricá 9. (1923.) 81-85.; Györfíy Gy, TSz. 7. (1964.) 565-566. (Á.-ról; részlet; hamisnak minősítve az iratot); Erdélyi okm. II. 253-254. (684. szám) (részlet Á.-ból; az irat hamis minősítésével.) R.: Erdélyi okm. II. 253-254. (684. szám). Megj.: I. Lajos átírását 1. Blagay 150-152. (84. szám); Vingárti Geréb Mátyás bán tartalmi átírását 1. uo, 416—423. (214. szám). Az irat datatióyá és méltóságnévsora kizárja hitelességét. András pécsi olvasókanonok alkancellárságára 1323. októberétől fordulnak elő adatok, s a méltóságnévsor is - bár nem teljesen problémamentesen - 1323-1324-ben érvényes állapotokat tükröz (1. Engel, Archontológia I. megfelelő adatait). Kritikájával kapcsolatban 1. Wertner M, Sz. 32. (1898.) 841-843, Kar. HH, 36. (183. szám; [E.]) és 40. (199. szám; [Á.]) [1988. évi újabb kiadásában 44. (183. szám) és 48. (199. szám)]; Pataki, Anjou 34—35. Az oklevél regesztája a K.-ban rendelkezésre álló, teljes szöveget adó átírás alapján készült.