Almási Tibor–Kőfalvi Tamás: Anjou–kori Oklevéltár. XIV. 1330. (Budapest–Szeged, 2004.)

[I.] Károly király (H, Da, C, Ra, Se, G, L, Co, Bu, princ. Sal., mont. S. Angeli dom.) Wabonik [D: Babonik] fia Radozlaus fia: Miklós mindazon szolgálatait megju­talmazza, amelyeket az a különböző hadjáratok során neki és Mo. szent koronájának teljesített, mindenekelőtt akkor, amikor az ország határvidékét elfoglaló vlach vajda, Bozorad ellen a főpapok és bárók, ill. az ország előkelőinek tanácsából királyi hadjára­tot indított a nevezett lázadó ellenség Havasokon túli földjére (in terram suam Transalpinas), hogy területét alávesse uralmának. Miután az ellenállással napokon át nem találkozó királyi sereg előrehatolt a hegyek, ill. havasok között - s eközben mind a katonák, mind pedig a lovak egyre súlyosabb hiányt szenvedtek a táplálékban fegy­verszünetben állapodtak meg Bozorad-dal, aki engedelmességet fogadott a királynak, és megígérte, hogy haderejével együtt biztonságos visszatérést enged számára. Ehhez képest, amikor az ígéreteknek hitelt adó magyarok visszafordultak, s a mindkét oldalról magasan tornyosuló sziklák között vezető úton haladtak, a Bozorad népéhez tartozó vlach harcosok sokasága több ponton eltorlaszolva a kivezető utat, elfoglalt állásaiból minden irányból dühödt támadást intézett a királyi sereg ellen, amelyre ekként parity­tyák lövedékei és más fegyverek csapásai zúdultak, ill. kardok csapásai sújtottak, s a vlach nyilak és lándzsák a levágottak vérében részegedtek le, minthogy az elébük emelt akadályba ütköző magyarok sem továbbhaladni nem tudtak, sem menekülésre nem nyílt módjuk, hanem csak - mint a varsában v. hálóban megfogott halak - tehetetlenül vergődtek. E helyzetben a végveszélybe került király oldalán maradottak fejük fölé emelt pajzsokkal tetőt képezve igyekeztek felfogni a záporozó fegyvercsapásokat, ahol a szóban forgó Miklós bátor újoncként helytállva vitézül küzdött, miután pedig kézi­fegyvereit kiverték kezéből, testével, pajzsával és lándzsájával szállt csatasorba a visszatámadó magyarok között, s a sajátja helyett a király fejét védve, annak szeme láttára megölt 5, a király életére törő vitézebb vlachot, miközben maga a fején és vállain 6 súlyos sebet szerzett, ezenkívül medig csaknem 25 nemes familiaris-át is elveszítette, ám a küzdőknek a harc csillapodtával sikerült a torlaszfaltól jobb oldali irányban kisiklaniuk, majd gyalogosan szökve hátuk mögött hagyni a kárhozatos csatahelyet, és szerencsés menekülés után visszatérni hazájukba. Ezen helytállásáért a király Miklós vitézt (miles) és testvérét, Wabonik fia Radozlaus fiát: Duym-ot, ill. örököseiket abban a kegyben részesíti, hogy összes, bármely jogcímen kezükön levő, ill. ezután hozzájuk kerülő birtokukat, várukat, kastélyukat, városukat, oppidum-ukat, predium-ukat, birtok-létesítményüket (? generationibus), libera villa-jukat, vámhelyü­ket, szabad és heti vásárukat, révjüket v. átkelőjüket, továbbá a megfelelő helyeken emelt v. létesítendő hídjukat, nemkülönben bárminemű más erődítéseiket (fortalitium) mindazon m.-kben, amelyben elődeik rendelkeztek velük, s ők maguk is birtokolják azokat, jelesül Dobernica földet, valamint Ostrosecz várhelyet, mely utóbbit Radozlaus c. bíró úton szerzett egy Velis nevű Zucha-i nemestől királyi jóváhagyás mellett,

Next

/
Oldalképek
Tartalom