Almási Tibor–Kőfalvi Tamás: Anjou–kori Oklevéltár. XIV. 1330. (Budapest–Szeged, 2004.)

Emi.: az 563. számú oklevélben. K.:­560. 1330. okt. 6. A [székes-]fehérvári kápt. e. egyik részről Aladár (Aladarius) fia: Imre (Emiricus), a másik részről Wgal-i Iwanka c. fiai: Pál, Jakab, Miklós és István mr.-ek megjelenvén, előbbi kinyilvánítja, hogy Fejér m.-ben fekvő Moha birtokát, amelyen a Szt. Sír tiszte­letére szentelt kőtemplom áll, haszonvételeivel és tartozékaival, így szántókkal, trágyá­zott és mezei földekkel, malomhelyekkel, rétekkel, kaszálókkal, legelőkkel és vízfo­lyásokkal együtt, ama határok között és olyan jogokkal, ahogyan a birtokot annak idején ősapja, Chete fia: Aladár (Aladarius) a kápt. privilegiális oklevele révén vétellel megszerezte, örök jogon eladja Iwanka fiainak a tőlük kapott - budai számítás szerint értett — 70 M. cseh garas ellenében. Imre szavatolja rokonaival, Sándor fiaival: Ger­gellyel és Jánossal, valamint Jakab fiával: Jánossal szemben a vevők háborítatlan birtoklását, egyszersmind átadja kezükbe a birtokjogát mindeddig tanúsító, említett kápt.-i privilégiumot. Az ügylet nem sérti a [székes-]fehérvári kápt. jogait. A kápt. a felek kérésére függőpecsétjével megerősített privilégiumot ad ki. D. in oct. B. Mychaelis arch., a. d. 1330., András lévén a prépost, egyben királyi alkancellár, Péter az éneklőkanonok, János az őrkanonok és János a dékán. E.: Dl. 99 925. (Batthyány cs. lt. Acta ant. Moha 3. 2. 62.) Hátoldalán 17. sz-i kéz írá­sával tárgymegjelölés; függőpecsétre utaló bevágások. K.:­Megj.: A székesfehérvári kápt. említett privilégiumát 1. W. VII. 410. (291. szám). Vö. a 297., 507. számú oklevelekkel. 561. 1330. okt. 6. A Szt. Irineus vértanú-egyház kápt.-ja e. egyik részről Sándor fia Pál fiai: Mihály és Márton mr.-ek - testvérük, Domokos fiának, Domokosnak a képviseletében is -, a másik részről Tamás fia: Thonc mr., mind szerémi (de Syrimia) nemesek, megjelenvén, előbbiek kinyilvánítják, hogy részint mert birtokaikból anyjuk leánynegyedét illetően elégtételt kell adniuk Thonc mr.-nek, részint pedig mert tehetetlenségükben - idősebb testvérüknek, Domokosnak a szkizmatikusok elleni küzdelem során királyi hadi szol­gálatban bekövetkezett halála miatt - képtelenek szerémi és az országban másutt fekvő birtokaikat jól igazgatni, rokoni mivoltukból eredően fivérükké, oltalmazójukká és gondviselőjükké fogadják Thonc mr.-t, s amennyi birtokaikból egy-egyre jut közülük, annyit szavatosság vállalása mellett számára is odaadnak örök birtoklásra. Erről a kápt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom