Almási Tibor–Kőfalvi Tamás: Anjou–kori Oklevéltár. XIV. 1330. (Budapest–Szeged, 2004.)

foglaltak adnak közvetve támpontot. Az említés valószínűsíti, hogy a parancslevél a tihanyi és az almádi konventeknek szól, az azonban nem dönthető el, hogy külön-külön levéllel fordult-e a király hozzájuk, avagy együtt, miként az sem, hogy Zala m. hatósága is kapott-e írásos parancsot, amely az eljárásban való részvételre szólított fel. 550. (1330. [szept. v. e.j) A tihanyi és az almádi konventek jelentése az I. Károly király által elrendelt vizsgálat teljesítéséről, amelynek során kiderült, hogy Absolon fia: Antal az uralkodó által a veszprémi püspöknek cserébe odaadott Toghen birtokon nem conditionarius-ként, hanem nemesi jogon rendelkezik birtokjavakkal. Emi.: a következő, 551. számú oklevélben. K.:R.: Veszp. Reg. 93. (221. szám). Megj.: Vö. az 549. számú, előző oklevél megjegyzésével. 551. 1330. [szept. (?)] [I.] Károly király (H, Da, C, Ra, Se, G, Lo, Co, Bu, princ. Sal., mont. S. Angeli dom.) tudtul adja: miután korábban a Zala m.-i Toghen birtokát - ahol királyi udvarnokok (wdwornici) éltek -, a rajta élőkkel együtt elcserélte a veszprémi püspökséggel, ill. püspökkel annak Scenthendree birtokára, hosszú idő eltelte u. Absolon fia: Antal olyan panasszal fordult hozzá, miszerint bár ő és ősei a püspöknek adott birtokon királyi serviens-i jogcímen szabad és nem valamiféle szolgai conditio-val beszennyezett birtokkal, telekkel, szántóföldekkel, szőlőkkel és egyéb jogcímekkel rendelkeztek (sessionem, terras arabiles, possessiones, vineas et alia titulo pure et non aliqua conditione servili maculate nobilitatis et regalium servientum habuissent), nemesi mivolta ellenére Henrik (Herricus) veszprémi püspök mégis udvarnokként igyekszik kezelni és conditionarius-i szolgálatra kényszeríteni őt, amely méltánytalan helyzetének az orvoslását kérte. Az uralkodó Bach-i Cosmas és Ornoldus fia: Demeter királyi emberek által a tihanyi és az Almad-i konventek képviselőinek tanúságával a Zala-i c. és szb.-k közreműködésével lefolytatandó vizsgálatot rendelt el (1. 549. szám) a panaszos jogállásának megnyugtató tisztázása érdekében, egyben írásos jelentést kért az ügyben. Mivel a vizsgálatról számot adó jelentés (1. 550. szám) igazolta a panaszos által elmondottakat, a király megerősíti őt nemesi jogú birtoklásában, hozzáfűzvén, hogy a püspökségnek a csere idején csak annyit adott, amennyit jogosan és igazságosan adhatott. Erről új és autentikus kettős pecsétjével megerősített privilegiális okleve-