Almási Tibor–Kőfalvi Tamás: Anjou–kori Oklevéltár. XIV. 1330. (Budapest–Szeged, 2004.)

[XXII.] János pápa eleget téve [I.] Károly (V) és hitvese, Erzsébet kérésének, engedélyezi számukra, hogy a maguk választotta gyóntatójuk egyetlen egyszer, haláluk pillanatában minden elkövetett vétkükre ugyanolyan teljes bűnbocsánatot adjon, mint amilyenben különleges kiváltság révén a pápák szoktak egyes személyeket részeltetni, mindamellett azzal a megkötéssel, hogy minden olyasmivel kapcsolatban, ahol a gyóntató a más valakinek nyújtandó elégtételadást v. nekik maguknak - amennyiben mégis életben maradnának -, v. örököseiknek -, ha netán valóban meghalnának - kötelezettségül szabta, ők és azok feltétlen teljesítéssel tartozzanak. D. Auinione, XIII. Kai. Oct., [pápaságának] 15.év[é]ben. Reg.: 1. ASV. Reg. Vat. An. XV. com. ep. 279., v. 100. f. 83a. (Df. 291 554.) 2. Mollat szerint: Reg. Av. v. 38. f. 743a. K.:R.: Mollat X. 50 917. szám (mindkét Reg.-ból; latin nyelvű). 528. (1330.) szept. 19. Avignon [XXII.] János pápa a megelőző, 527. számú oklevélben foglaltakkal egyező tartalmú levelet intéz a bélakúti ciszterci monostor (monasterium Belefontis) apátjához, Egyedhez, biztosítva ugyanazt a kiváltságot részére. D. Auinione, XIII. Kai. Oct, [pápaságának] 15.év[é]ben. Reg.: 1. ASV. Reg. Vat. An. XV. com. ep. 280., v. 100. f. 83a. (Df. 291 554.) 2. Mollat szerint: Reg. Av. v. 38. f. 743b. K.:R.: Mollat X. 50 918. szám (mindkét Reg.-ból; latin nyelvű). 529. 1330. szept. 21. A boszniai kápt. jelenti [I.] Károly királynak (H), hogy eleget téve a Pál c., országbíró levelében (1. 513. szám) foglaltaknak, Gulkun-i [?] György királyi ember társaságában kiküldte tanúként karpapját, Fábiánt, akik szept. 12-én (f. IV. prox. p. fe. Nat. virg. glor. prox. pretetitum) Márton bán fiát: Miklóst megidézték Bogdanfalua falujában Isip fia János fiával: Istvánnal szemben, okt. 6-át (oct. B. Michaelis arch. prox. venturas) tűzvén ki neki király előtti megjelenésére határnapul. D. in fe. B. Mathei ap. et ew., a d. 1330.