Almási Tibor–Kőfalvi Tamás: Anjou–kori Oklevéltár. XIV. 1330. (Budapest–Szeged, 2004.)

és 2 kisebbet, ill. még egy - az előbbieknél kisebb, víz-kiöntésre szolgáló - negyediket is. Ráhagy ezenfelül egy 50 M. finom ezüstért vett, ékkövekkel kirakott koronát aranyból, 8 sótartó ezüstedénykét, 10 ezüstkanalat (koklyaria), 10 aranyozott bíborból készült kelmét, valamint 19-et bíborsenyemből, 3 ezüstből való övet (balteus seu cingulos), köztük 2 nagyobbat és egy kisebbet, továbbá azokat az egyéb ékszereket, amelyeket a Gunch-i várban őriznek. Ugyancsak hitvesének hagyományoz egy ékkövekkel kirakott, ezüstből készült nagy aranyozott keresztet, amely a Scepus-i várban Péter mr. őrizetében van, továbbá azt az utóbbira bízott 50 M. finom ezüstöt is, amelyet a Smolnukbanya hegyből származó ezüstből rendeli kiadni akkor, amikor a szóban forgó összeg Frychko mr.-től és az olasz (Gallicus) Gery-től szabott időben - nevezetesen húsvétkor (fe. Passche d.) - az ő [ti. Vilmos mr.] részesedése gyanánt befolyik. A nevezett Gery részére fáradozásai jutalmául 100 M. finom ezüstöt hagy hátra ugyanazon hegyből, míg familiaris-ának, Perroto (dat.) mr.-nek 50 M.-t, jegyzőjének Mátyás mr.-nek 40 M.-t, valamennyi pajzshordozójának (scutiferi) és ruhagondozójának (vestiti) pedig 10-10 M.-t. Szekerese (currifer), Miklós, valamint lovászai, Pál és Kolynus mindegyikére 10 M. ezüstöt hagy hátra, valamint Terubes faluban egy szabad telekbirtokot (unam sessionem curie libere). Lelkiiemerete megnyugtatása érdekében, minthogy János Leucha-i villicus királyi utasításra történt elfogatásakor annak házából elvitette a nevezett mintegy 40 M.-t érő javait - mégha azokat királyi jóváhagyással tarthatta is meg a maga javára -, 150 M. kiadásáról rendelkezik János villicus számára, amelyből 90 M. már ott van nála, a hátralevő 60 M.-t pedig Smolnuch hegy jövedelméből kell kiadni neki. Hasonlóképpen, miután Leucha-i Elyas fia: István c. és rokonai bizonyos birtokaikat - amelyek iránt ő peres eljárásban támasztott a király e. követelést, és perbeli egyezség révén meg is szerezte azokat - kénytelenek voltak tőle 44 [vég] nehéz Ippri-i szövet fejében visszaváltani, hogy kárpótolja István mr.-t és a perben érdekelt rokonait méltánytalanul elszenvedett káraikért, úgy rendelkezik, hogy az általuk vallott veszteséggel egyenlő értékben akár szövetben, akár pénzben fizessék ki őket, olyan számítást alapul véve, miszerint az Ippri-i szövet végjei 8 M.-t, a bíbor(popryng) v. toumai-i szövet végjei pedig 4 M.-t érnek. Hasonlóképpen Arnoldus Cassa-i bíró számára a Domahyda-i vám (de tributo) jövedelméből rendeli kiadni azt a 116 M.-t, amelynek erejéig az kezességet vállalt érte. Ugyanezen vámból kell megadni azt a 350 budai M. összegű tartozását, amely a Buda-i Welungius c.-szel szemben állt fenn. Felkéri a királyt, hogy a szolgálatában bekövetkező halála esetén gondoskodjék hátrahagyott adósságainak a szóban forgó vámból történő kifizetéséről. Amiatt, hogy egykor indulatában felakasztatta Perengerius Gelnuchbanya-i bírót - mégha az beismert bűnösségére tekintettel rá is szolgált erre -, misemondásra az emberölés 25 M. váltságösszege mellett, további 5 M. kiadását rendeli. Visszabocsátja a nemes Mysle tulajdonába azt a Borkou és Jezeneu várak között fekvő birtokot, amelyet ő foglalt és vett el tőle. A Buda város és a Szerémség területén 270 budai M.-ért Raphael aranyművessel közösen kibérelt kisebb és nagyobb tizedek felől úgy rendelkezik, hogy a