Almási Tibor–Kőfalvi Tamás: Anjou–kori Oklevéltár. XIV. 1330. (Budapest–Szeged, 2004.)

olyan egyezségre jutottak egymással, miszerint Márkus c. a szóban forgó részbirtokot és a rajta létesült falut, a Choor patakon álló 2 malom kivételével összes haszonvételével és tartozékával együtt visszabocsátotta Péter fiainak és Choor c.-nek örök jogú birtoklásra, egyszersmind az átadott földrészre vonatkozó valamennyi oklevelét hatálytalannak nyilvánította, továbbá elfogadta, hogy ha a későbbiekben peres igényt támasztana a nevezett részbirtokra, patvarkodóként (tamquam sopite litis excitator) nyerjen elmarasztalást; míg a másik oldalon állók M.-nként 10 pensa-val számolt 25 M. kis bécsi dénárt fizettek meg ítélőszéke e. a részbirtok átadása fejében Márkus c.-nek, az említett 2 malommal kapcsolatos - országbírói döntésre, avagy más lezárásra váró pert viszont folyamatban hagyták a felek. Mindezek nyomán az országbíró - miután a [székes-]fehérvári kápt.-nak, a Chor részbirtok hj.-ára és iktatására felszólító írásos parancsa (1. 371. szám) teljesítéséről számot adó jelentéséből (1. 375. szám) megtudta, hogy szentgyörgyi (de S. Georgio) Petres és [székes-]fehérvári (de Alba Regali) Chaba királyi emberek jún. 29-én (in fe. BB. Petri et Pauli ap.) ellentmondás nélkül iktatták Choor részbirtokot (a 2 vitás malom kivételével) Nagy Péter fiai: Tamás és Petheu, valamint Bertalan fia: Choor részére - a vele bíráskodó bárókkal és nemesekkel együtt nekik ítéli örök jogú birtoklásra (a 2 malom kivételével) Choor részbirtokot. Erről autentikus függőpecsétjével megerősített privilegiális oklevelet ad ki. D. in Wyssegrad, in oct. B. Jacobi ap, a. d. 1330. E.: Dl. 24 900. (NRA. 1711.4.) Függőpecsétre utaló bevágások. K.:461. (1330. aug. 1-8. között) A győri kápt. - a királyhoz intézett jelentésének tanúsága szerint - Pál országbíró írásos bírói intézkedése (1. 453. szám) nyomán tanúul adta János mr. kanonokot Mark fia: Sándor királyi ember mellé, akik 1330. aug. l-jén (in oct. B. Jacobi ap. a. d. 1330.) felkeresték a korábban Puruod-nak, újabban Musunkyspuruod-nak nevezett birtokot, s ott a szomszédok, nevezetesen a Sug [5: Gug], Mendscenth, Néma és Kathl falvakban élők körében kérdezősködve Puruod határai felől, elvégezték a hj.-t, mégpedig miután a Péter fia: János és az Olivér (Oluverius) fia: Imre által a helyszínen bemutatott, [IV.] László királytól származó privilégiumban megjelölt határ nem volt azonosítható - pontosan aszerint, ahogyan a birtokot János és Imre mind ez ideig kezükön tartották, végezetül Puruod-ot ellentmondás nélkül iktatták nevezett 2 eddigi tulajdonosának örök birtoklására. EmL: Nagymartom Pál országbíró, 1332. máj. 12. MTA. Kvt. 86. Ráth Károly gyűjt. (Df. 243 732.)