Almási Tibor–Kőfalvi Tamás: Anjou–kori Oklevéltár. XIV. 1330. (Budapest–Szeged, 2004.)

Bertalan testvér, perjel és a [budafel-Jhévízi (de Aquis Calidis) Szt. Háromság-egyház keresztes konventje emlékezetül adják, hogy a Pál c, országbíró levelében (1. 285. szám) foglaltak szerint Bechey-i (dict.) Imre mr. máj. 15-én (f. III. prox. an. fe. Asc. d.) letette színük e. a Hoy-i Szt. Lőrinc-egyház prépostjával, Jakab mr.-rel szemben neki megítélt esküt arra vonatkozólag, hogy ő nem követelte magának egy bizonyos serviens-éért Jakab prépost lovát. D. f. III. antedicta, a. d. 1330. E.: Dl. 76 424. (Zichy cs. zsélyi lt. 211. A. 95.) Hátoldalán azonos kéz írásával tárgymegjelölés; zárlatán természetes színű kerek pecsét nyoma. K.: Z. I. 359. (366. szám). 288. 1330. máj. 15. Visegrád A Pannon Királyság egész nemességének közössége, a bárók, előkelők és főemberek egyetemének megegyezése, ill. mindnyájuknak a felségsértés bűne fölött ítélkező gyülekezete tudtul adja: miután Magyarország [I.] Károly király uralma alatt - túljutva a korábbi zavarokon — rendezett állapotba került, e békés nyugalmat Zah nb. Felicianus kis híján megsemmisítette azzal, hogy [1330.] ápr. 17-én (III. f. prox. p. oct. fe. Dominice Resurr.) fegyveresen tört a királyi család életére. A palotába Felicianus mint a királyt és hitvesét, Erzsébet királynét - Lo. királyának, Ulászlónak a leányát -, valamint gyermekeiket, Lajos és András hercegeket kísérők egyike jutott be, s a kíséretből kilépve kivont karddal rontott az uralkodócsaládra. Károly királyt kardcsapás érte jobb kezén, míg a királyné 4 ujját veszítette jobb kezéről, s a suhogó kard a hercegek fejéről is lemetszett néhány haj fürtöt, ám a király környezetében tartózkodók fegyvercsapásai alatt hamar halálát lelte a támadó, valamint azonnal végeztek közelben tartózkodó fiával is, testüket pedig kutyákkal falatták fel. Felicianus korábban Trencséni Máté embere volt, s számtalan vérengző gonosztettet követett el, ám amikor átállt a király oldalára, az uralkodói kegy révén tisztségekhez jutott, és oltalmat nyert azokkal szemben is, akik korábbi gaztetteinek megbüntetését kívánták. Felicianus azonban változatlanul sokat kegyetlenkedett, ártatlanok vérének ontásában és gyilkosságokban találta örömét, amit egy idő után már a királyi béketűrés sem hagyhatott büntetlenül tovább, ezért megfosztotta őt tisztségeitől. A királyi jóindulat ebben is kifejeződött, hiszen a vérszomjas kegyetlenkedő sokkal inkább fővesztési ítéletre lett volna méltó. Felicianus azonban a mértékletes büntetést sem volt képes elviselni; elvakult indulata emiatt ragadtatta merényletre. A királynak a hallatlan gaztett miatt támadója egész rokonságán és környezetén joga lett volna bosszút állni, ő azonban a személyes megtorlás helyett a jogszolgáltatás útján igyekezvén elégtételt szerezni, inkább szavakban feltárta elszenvedett sérelmét királyságának nemesei, bárói és előkelői e, majd bizonyítékképpen