Almási Tibor–Kőfalvi Tamás: Anjou–kori Oklevéltár. XIV. 1330. (Budapest–Szeged, 2004.)

E.: a következő, 282. számú oklevélben. K.: Sztáray I. 61-62. (50. szám) (Emi.-ben). 282. 1330. máj. 14. Visegrád [I.] Károly király (H) emlékezetül adja, hogy a korábbi memoriális oklevelében (1. 281. szám) foglaltak szerint abban a perben, amelyet Pál c, országbíró színe e. egyik részről Demeter fia: Fyntha, Kopplan fia: Miklós, István fiai: András és Miklós, Marcell fiai: Pál és János, valamint Mihály fiai: Péter és András - mint felperesek a másik részről pedig András fiai: Jakou és Lőrinc, továbbá az utóbb említett András testvérének, Jakou-nak a fiai: László, István és András - mint alperesek - folytattak egymással szemben, a feleknek máj. 13-án (f. VI. prox. p. quind. B. Georgii mart.) a király elé kellett járulniuk, hogy ott az együttesen felvonultatott fogott bíráik - nevezetesen is Demeter tárnokmr, Endre [székes-]fehérvári prépost, udvari alkancellár, Zeech-i Péter mr. nógrádi c, valamint további nemes fogott bírák - ismertessék ügyükben az országbíró engedélye alapján közreműködésükkel született fogott bírói határozatot. A kitűzött napon ennek megfelelően kihirdetett határozat szerint, ha a 8 felperes júl. l-jén (in oct. Nat. B. Johannis Bapt. prox. venturis) nemzetségük 4 tagját, továbbá még 13 kívülálló nemest maguk mellé véve a Zothmar m.-i Wythka, ill. Kolch birtokok valamelyikének helyszínén Harazty-i Tamás, ill. Tivadar fia: István királyi emberek egyikének jelenlétében és a váradi kápt. tanúskodása mellett leteszik a földre a szokásoknak megfelelő esküt, ti. hogy ama 2 birtok jog szerint őket illeti meg, akkor mindkét birtok a rájuk vonatkozó jogok teljességével náluk marad örök birtoklásra, s azokat a királyi ember az említett kápt. tanúságával iktatja is részükre. Hasonlóképpen, ha másnap, júl. 2-án (in crastino earundem oct.) az 5 bepanaszolt - ti. Jakou, Lőrinc, László, István és András - nemzetségük 4 tagjával, 3 szomszéddal, továbbá 13 kívülálló nemessel együtt Elias fia: János, ill. Miklós fia; János királyi emberek valamelyikének jelenlétében és szintén a váradi kápt. tanúsága mellett az ugyanazon m.-beli Gelyanus birtokon a földre leteendő esküvel bizonyítják, hogy a szóban forgó birtok az ő örökségi jogú birtokuk, úgy Gelyanus a rá vonatkozó jogok teljességével náluk marad örök birtoklásra, s a királyi ember iktatja is azt számukra örök birtoklásra. A rendelkezésekhez fűzött kikötés szerint Jakou-nak, Lőrincnek, Lászlónak, Istvánnak és Andrásnak ezen birtokaikatt ettől kezdve az eskük letételéig, ill. az ügy bármilyen lezárásáig rendezett helyzetben, tönkretételüktől tartózkodva, s bármiféle szolgáltatási és adóterhek kivetésétől mentesen kell megőrizniük, úgy, hogy az általuk okozott zaklatások miatt senki ne kényszerüljön azokról távozásra, hacsak engedélyt szerezve, jószántából nem kívánna valaki elmenni. D. in Alto Castro, f. II. prox. an. fe. Asc. d, a. eiusdem 1330.