Almási Tibor–Kőfalvi Tamás: Anjou–kori Oklevéltár. XIV. 1330. (Budapest–Szeged, 2004.)

tudósított, hogy noha a veszprémi püspök a kitűzött okt. 6-án a tihanyi konvent e. a maga oldalán felvonultatott Bokon-i István, Vrs-i Mátyás fia: Mihály és Zabadi-i Inus fia: György, míg a Lőrinc fiai részéről állított Chani-i Chak, Gulach-i András fia: Miklós és Kezou-i Abram fogott bírák jelenlétében bemutatta a Halymba és Dobus között fekvő Seulch birtokra vonatkozó érvényes okleveleit, mégis, mivel Lőrinc fiai: János és László szerint a püspök által bemutatott oklevelekben szereplő Seulch birtok nem ezzel a földbirtokkal, hanem az Errad birtok végében fekvő, ugyancsak Sceulch-nek nevezett birtokkal azonos, továbbá, mert a püspök oklevelei nem tartalmaztak határleírást, a szóban forgó fogott bírák úgy döntöttek, hogy ha a veszprémi püspök 1330. jan. 13-án (in oct. Epiph. d, a. eiusdem 1330.) kész a tihanyi konvent tanúságtétele mellett a helyszínen teljes főpapi öltözékben földesküt tenni a Halymba és Dobus birtokok között fekvő Seulch birtokra, ti. hogy az jog szerint egyházához tartozik, úgy Lőrinc fiai kötelesek lesznek átadni azt a püspöknek és egyháznak örök birtoklásra. Ezek után a feleknek [1330.] jan. 20-án (8. die dictarum oct. Epiph. d.) kellett az országbíró e. megjelenniük, hogy bemutassák a földeskü letételéről szóló konventi jelentést. A kitűzött időpontban a püspök személyesen, míg Lőrinc fiai közül László jelent meg - utóbbi ügyvédvalló levéllel testvére, János képviseletében is -, s bemutatták a tihanyi konvent jelentését (1. 35. szám). Ebben az állt, hogy Henrik veszprémi püspök a földeskü helyszínén megjelenve fogott bírák közvetítésével eskü helyett olyan egyezségre lépett perbeli ellenfeleivel, miszerint a 2 fél által 1330. márc. 21-én (in oct. medii Quadr. nunc preteritis, sc. f. IV.) a helyszínre vezetendő 10 nemes nevezetesen a püspök részéről Eneruh-i Imre (Emiricus) fia: Tamás, Vsa-i István fia: Domokos, az ugyanoda való Markolph, Cheb-i Mikou, Leurente-i Demeter, míg Lőrinc fia részéről Cheb-i Deseu, Durugh-i Máté, Gulach-i András fia: Miklós, Leurente fia: Beke és Kezy-i Abram v. közülük legalább 4 bejárja a Halymba és Dobus között fekvő Seulch határát, majd kettéosztják a birtokot, s az Errad felőli részt a püspök és egyháza kapja meg, a Dobus felől eső darab pedig Lőrinc fiainak tulajdona marad. A megegyezéshez kapcsolódó kikötés szerint az így elnyert szerzeményét visszautasító fél párbajveszteskénti elmarasztalást von magára. Miután a peres ellenfelek a háromszor feltett bírói kérdés után is kitartottak a tihanyi kápt. jelentésében leírt megegyezés mellett, az országbíró levélben (1. 50. szám) fordult az említett konv.-hez, tanú állítását kérve tőle Zolnuk fia: Tamás királyi ember mellé, hogy jelenlétükben márc. 21-én (in oct. medii Quadr.) a felek által a helyszínre vitt 10 - v. legalább 4 fogott bíró hj.-t követően elvégezze a Halymba és Dobus birtokok között fekvő Seulch birtok és haszonvételei kettéosztását. Az a birtokfél, amely Errad birtok felől fekszik, a veszprémi püspök részére, az pedig, amely Dobus birtok felől helyezkedik el, Lőrinc fiai részére iktatandó. A feleknek a történtekről a király részére számot adó, a határok leírását is tartalmazó konventi jelentéssel máj. 1-jére (ad oct. B. Georgii mart.) kellett az országbíró ítélőszéke elé visszajönniük. Ezen határnap elérkeztével a veszprémi püspök bemutatta a tihanyi konvent jelentését (1. 160. szám), amely arról számolt be,