Almási Tibor–Kőfalvi Tamás: Anjou–kori Oklevéltár. XIV. 1330. (Budapest–Szeged, 2004.)

A Scepus-i Szt. Márton-egyház kápt.-ja e. egyik részről a Stoly-i Boldogságos Szűz kápolnájának perjele, Thylo testvér - ugyanazon hely apátjának és konventjének a képviseletében is a másik részről János fia: János Batyz-falvi soltész kinyilvánítják, hogy egymás között olyasfonna birtokcserét eszközöltek, miszerint Thylo testvér, ill. az általa képviselt egyház örök jogon odaadja János soltésznak azt a Batyz-falvi telket (curia) a hozzá tartozó szántóval együtt, amely vétellel került birtokukba Menhardus svábfalvi (de villa Sueui) plébánostól, míg János ennek fejében szintén örök jogon a Boldogságos Szűz-kápolna szóban forgó konventjének tulajdonába bocsátja a telepítőket illető ama földnek az egy mérővessző híján fele részét, amely a konvent földjének közelében fekszik (dimidiam terre lo[c]atorum [?], circa terram eiusdem conventus sitam, minus una virga). Erről a kápt. pecsétjével megerősített oklevelet ad ki. D. sabb. prox. p. fe. B. Stanislai mart., a. d. 1330. Á.: Szepesi kápt., 1420. júl. 17. Dl. 74 883. (Máriássy cs. márkusfalvi lt. 106.) (E.-je nyílt oklevél volt.) K.:R.: Máriássy 22. (31. szám) [= Közlemények Szepes vármegye múltjából IX. (1917)]. Megj.: Az átíró oklevél regesztáját 1. ZsO. VII. 1977. szám. 280. 1330. máj. 12. Visegrád Pál c., [I.] Károly király (H) országbírája emlékezetül adja: korábbi bírói határozatát rögzítő oklevele szerint [/. Anjou-okit. XIII. 209. szám] Henrik (Herricus) veszprémi püspöknek, királynéi kancellárnak 1329-ben (in a. d. incarn. 1329.) Baldun fia Lőrinc fiai: János és László ellenében 2 alkalommal tanúállítással kellett bizonyítania - elsőször máj. l-jén (in oct. fe. B. Georgii mart.) a [székes-]fehérvári kápt. e., majd másodjára máj. 15-én (22. die eiusdem fe.) a tihanyi konvent e. - ama hatalmaskodó cselekedeteket, amelyeket állítása szerint részint Lőrinc, részint pedig fiai, János és László követtek el, de amelyeket János és László mind apjukra, mind pedig magukra nézve teljességgel tagadtak. A szóban forgó kápt.-nak és konventnek a tanúállítási eljárás eredményéről kiadott leveleivel a feleknek máj. 22-én (8. die ultimé productionis) kellett ismét az országbíró elé járulniuk. E napon a püspököt annak ügyvédvalló levelével képviselő Pál fia: Tamás, a másik részről pedig Lőrinc fiai személyesen jelentek meg az országbíró e., s bemutatták mind a [székes-]fehérvári kápt., mind pedig a tihanyi konvent okleveleit [/. uo. 217., 255. számok], amelyek szerint a panaszolt hatalmaskodó cselekedeteket a veszprémi püspök tanúkkal bizonyította. Ezt követően a felek kinyilvánították, hogy az országbírótól kapott engedély nyomán mindazon pereket, jogsértéseket, kártételeket, ártó fellépéseket, falvak felégetését, birtokok pusztítá-