Almási Tibor–Kőfalvi Tamás: Anjou–kori Oklevéltár. XIV. 1330. (Budapest–Szeged, 2004.)

quindenarum festi Sancti Georgii martiris, amelyben a quindenarum szó javítva áll, valószínűleg octavarum helyett. 275. 1330. máj. 10. Visegrád Pál c, országbíró azt a pert, amelyet 3 M. bírság előzetes megfizetését követően Reznuk-i Domokos, György és István indítottak előtte Poos-sal, Bedech-csel és Lőrinc fiával: Mártonnal szemben - miután az előző oklevelében foglalt (1. 240. szám) máj. 1-jei időpontban (in oct. B. Georgii mart.) az előbbiek részéről a vasvári Szt. Mihály-egyház kápt.-jának ügyvédvalló levelével meghatalmazott Gergely fia: Mihály, az utóbbiak részéről pedig az ügyvédvalló levéllel Lőrinc [! D: Márton] képviseletét is ellátó Poos és Bedech megjelentek színe e. - a felek akaratából nov. 8-ig (ad oct. 00. SS. nunc venturas) elhalasztja, biztosítván számukra az időközbeni kiegyezés olyasforma lehetőségét, miszerint jún. 12-én (III. f. prox. p. quind. fe. Penth. affuturi) mindkét félnek az általuk választott 4-4 fogott bíróval együtt ki kell menniük Fenyesfelde birtokra, ahol a 8 fogott bíró a vasvári kápt. tanúsága mellett átvizsgálja a felek részéről bemutatott, a szóban forgó birtokkal kapcsolatos okiratokat, majd ezek alapján meghozza ítéletét, amelyet a felek kölcsönösen kötelesek az ítéletet tudomásul vevő fél részére perkezdet e. fizetendő 3 M. terhe alatt elfogadni. D. in Wyssegrad, 10. die termini prenotati, a. d. 1330. A fogott bírák ítéletéről kiállítandó vasvári kápt.-i oklevelet a felek nov. 8-án (in dict. oct. OO. SS.) tartoznak az országbíró e. bemutatni. E.: Dl. 2609. (NRA. 1698. 14). Természetes színű, pajzs alakú zárópecsét kis töredéke. Emi.: a 341. számú oklevélben. K.:276. 1330. máj. 10. Sáros Domokos mr, Vilmos (Wyllermus) mr. Sáros m.-i alispánja (viceiudex) és a m. 4 szb.-ja e. Nagy (Magnus) János c. fia: Gergely ~ György tiltakozik amiatt, hogy amikor Nagy János c. János nevű jobbágya máj. 8-án (in die B. Stanislai mart.) vissza igyekezett házához, Sándor fia: Miklós jobbágya, Pál fia: János a nyomába szegődött, s a nyílt úton minden ok nélkül életveszélyesen megsebesítette, miközben a felek között per van eldöntetlenül (lite pendente inter ipsos). A nevezett György [!] kérésére a m. hatósága kiküldte embereit, Fudur (dict.) Istvánt, valamint Pált, az egyik szb.-t, akik utánajárva a történteknek, megbizonyosodtak róla, hogy a panasz megfelel az igazságnak, és a jobbágy János sebét is látták. D. in Sarus, 3. die B. Stanislai mart, a. d. 1330.