Almási Tibor–Kőfalvi Tamás: Anjou–kori Oklevéltár. XIV. 1330. (Budapest–Szeged, 2004.)

Megj.: Rongált, hajtásaiban szakadozott, Fk.-e több pontján elsötétedett oklevél. Mivel a felosztott birtokok neveinek jó része az elsötétedett, ill. szakadozott hajtásba esik, ezért csak bizonytalanul olvasható, hiányos felsorolást lehet adni róluk. Azonosításukhoz s néhol olvasatukhoz a 450. számú oklevél szolgáltat támpontokat, amely irat közel egy időben készült lejegyzésben sorolja fel Jakab c. fiainak birtokait. 221. 1330. ápr. 25. Sáros János mr. Sarus-i alvárnagy és Márton c., Domokos Sarus-i várnagy officialis-a emlékezetül adják: Vilmos (Wilhermus) mr. Scepus-i és Wywar-i c. parancslevele (1. 219. szám) értelmében felkeresték a király Kyusaytovt birtokát, hogy bizonyságot szerezzenek Rycolphus mr. szomszédos Weresalma birtokának viszály forrásává lett határairól, mégpedig azon állapot szerint, ahogyan a birtokot Rykolphus mr. korábban, Mykch bán idejében birtokolta. A helyszínen Kyusaytovt falu lakóinak jelenlétében Rycolphus mr. megmutatta a kiküldötteknek a maga Weresalma birtokát a szóban forgó Kyusautovt birtoktól elválasztó határt, amelynek kezdete a Michalhazateteye hegy tetejére esik, majd Ny-nak tartva elér egy patakot, átmenve rajta egyenesen hegyre fel, majd Ny felé lejőve arról kis patak forrásához jut, e patakon keresztül eléri a Weresalmapataka vízfolyást, s ott véget ér. A Kyusaytovt falubeliek igazolják, hogy a bemutatott határ megfelel annak, ahogyan Rycolphus mr. a birtokot még Mykch bán idejében a kezén tartotta. A kiküldöttek ennek megfelelően Weresalma birtokot ama határokkal hagyják meg Rycolphus mr. birtokában, amelyeket privilégiuma is rögzít, ill. ahogyan ő azt Mykch bán idejében is birtokolta. D. in Sarus, f. IV. p. fe. B. Georgii mart., a. d. 1330. E.: Dl. 64 653. (Péchy cs. lt. 8.) Hátoldalán késő középkori és újkori kezek írásával 2 tárgymegjelölés; hátlapi kerek pecsét nyoma. K.:R.: Péchy 5. (20. szám). Megj.: A Vörösalma és Kyusaytovt birtokok közötti határ leírását tartalmazó említett privilégium valószínűleg az egri kápt. 1315-ben kelt iratával azonosítható; vö. Anjou-okit. IV. 60. szám. Vö. még alább, a 437. számú oklevéllel. 222. 1330. ápr. 25. Mykch szlavón bán - 1330. ápr. 25-én (2. die fe. B. Georgii mart., in a. 1330.) kiadott oklevelének tanúsága szerint - a Maroucha ~ Moroucha-ban fekvő Belozlouch és Turilouch földeket az oklevelében leírt határok között visszaadja Pál fiai: János és