Almási Tibor–Kőfalvi Tamás: Anjou–kori Oklevéltár. XIV. 1330. (Budapest–Szeged, 2004.)

- Pál nem adja át, ám vállalja, hogy szükség esetén az irat bemutatásával segíti a király birtokjogát megvédeni, az uralkodó ugyanakkor szavatosságot vállal Gerencher birtoklásának háborítatlanságáért. Erről a király új és autentikus kettős pecsétjével megerősített privilegiális oklevelet ad ki. Kelt Endre mr., [székes-]fehérvári prépost, udvari alkancellár keze által, a. d. 1330. X. Kai. Apr., uralkodásának 30. évében. Méltóságnévsor. A. E.: Dl. 40 574. (Múz. Ta. Szily). Több helyen kiszakadt, hiányos és foltos, rossz állapotú oklevél; függőpecsétre utaló bevágások. K.:Megj.: A [ ] közötti birtoknév-kiegészítés az irat más szakaszából származik. 164. 1/3/30. márc. 23. [I.] Károly király (H, Da, C, Ra, Se, G, L, Co, princ. Sal., mont. S. Angeli dom.), miután a színe e. járult Tamás szebeni prépost egyházának privilegiális megerősítését kérte tőle annak a Wizakna-i sóbányának a tulajdonában, amelyet prépostsága már régóta birtokol, 1328. márc. 13-i parancslevelében vizsgálatot rendelt el, amelynek során [hidegvizi (de Frigida Aqua)] György, ill. [pókafalvi (de villa Poka)] Henningus c. királyi emberek valamelyikének az erdélyi kápt. tanúságtétele mellett bizonyságot kellett szereznie a prépost állításának helytállósága felől. Mivel az erdélyi kápt.-nak a parancsa teljesítéséről számot adó 1328. máj. 8-i jelentése mindenben megerősítette a prépost által elmondottakat, megerősíti a szebeni prépostságot Vizakna-i sóbányája tulajdonában. Erről új és autentikus kettős pecsétje alatt megerősített privilegiális oklevelet ad ki. Kelt Endre mr. [székes-]fehérvári prépost, udvari alkancellár keze által, a. d. 1[3]30., X. Kai. Apr., uralkodásának 30. évében. Méltóságnévsor. A. Á.: Erdélyi kápt., 1338. ápr. 16. AJ. Sibiu (Nagyszeben). Szász nemzeti lt. 1-8. (Df. 244 573.) K.: F. VIII. 3. 411-416. (174. szám); ZW. I. 431-432. (473. szám). R.: Str. III. 163. (233. szám) (F. alapján; latin nyelvű); Erdélyi okm. II. 249. (671. szám). Ford.: Doc. Trans. II. 311-312. (582. szám) (ZW. alapján; román nyelvű). Megj.: A [ ] közötti névkiegészítések az átírt királyi parancslevélből származnak; ezen okiratot 1. Anjou-okit. XII. 122. szám alatt, az erdélyi kápt. jelentését uo. 249. szám alatt. Az 1338. évi átíró oklevelet 1. ZW. 495^496. (545. szám) alatt.