Almási Tibor: Anjou–kori Oklevéltár. XIII. 1329. (Budapest–Szeged, 2003.)

4. Tá. 1. > erdélyi kápt., 1746. okt. 31. AL. Wesselényi cs. lt. 50. (Df. 254 823.) (Tá. 2-ről készült 19. sz.-i egyszerű Má.-ban.) K.: F. VIII. 5. 191-192. (112. szám); uo., X. 4. 859. (423. szám) (az erdélyi kápt.nak Garai Miklós okleveléről állítólag 1646-ban készített átírása alapján [>: 1746. (?); Tá. 2-4. valamelyikéről ?]); Doc. Trans. II. 400. (545. szám; Tá. 4ről). Ford.: Doc. Trans. II. 290. (545. szám.) (Tá. 4. alapján; román nyelvű). Megj.: A tartalmi átírást adó oklevél I. Károly király ugyanazon napon kelt 2 privilégiumáról beszél. Bár a megfogalmazásból voltaképpen elkülöníthető 2 jogi tény, mindazonáltal az említő szöveg egyáltalán nem határolja el egymástól ezen iratok tartalmát. A tartalmi átírás megemlíti, hogy I. Lajos király 1365. máj. 13-án megerősítette a maga utolsó pecsétje alatt I. Károly szóban forgó iratait. Kétséges mindenesetre, hogy I. Lajos ténylegesen átírta-e atyja ezen okleveleinek szövegét; a megerősítés dátuma inkább azt valószínűsíti, hogy I. Károly privilégiumainak az 1360-as évek közepén szokásos megerősítő záradékkal való ellátásáról lehet itt is szó. Garai Miklós nádor oklevelét 1. ZsO. II/2. 6649. szám alatt. 295. 1329. jún. 12. [I.] Károly király - 1329. jún. 12-én (a. d. 1329., pridie Id. Jun.), uralkodásának 29. évében kiadott privilegiális oklevele szerint - a Szatmár m.-i Crasso falu vásárvámját örökre eladományozza Miklós vajda fiainak: Móricnak és Istvánnak. Megj.: Apparátusa megegyezik az előző, 294. számú oklevélével. 296. 1329. jún. 12. Visegrád Pál c., országbíró emlékezetül adja: miután a Bachka-i András fia: László ellenében királyi ítéletlevél szerint (1. 293. szám) fő- és jószágvesztéssel sújtott Tamás fiai: László és Donch büntetése az ország főpapjainak és báróinak közbenjárására úgy módosult, hogy az elmarasztaltaknak jún. 12-én (2. die fe. Penth.) 60 M.-t kellett - M.-nként 56 garassal számolt cseh garasokban - színe e. megfizetniük András fia: László számára, a jelzett napon László és Donch a szóban forgó összegből 50 M.-t megfizettek, s ennek erejéig mentességet is szereztek, míg a fennmaradó 10 M.-ra nézve Donch aug. 1-jei (in oct. B. Jacobi ap. nunc venturis) teljesítésre vállalt előtte kötelezettséget. E haladékhoz olyan feltétel fűződik.