Almási Tibor: Anjou–kori Oklevéltár. XIII. 1329. (Budapest–Szeged, 2003.)

jeleknél feje fölé földet emelve letette az elrendelt földesküt, Vilmos mr. emberei pedig az így meghatározott helyeken sorra határjeleket emeltek. Ezeket a következőkben ismertették: kezdete É felől a Boldua folyónál álló 2 egurfa-nál, Dé-i irányban 2 földjel, majd 2 hegy között újabb 2 földjel, amelyek közül a Ke felőli hegynél levő jelöli János mr., a Ny-ról eső hegynél emelt másik határjel pedig Miklós birtokát, szántóföldön 2 földjei egy út mentén, Ke-nek fordulva az út mentén 2 régi határjel, további régi és új határjelek, hatalmas tölgyfa földjellel övezve, az útról letérve 2 földjel az út közelében, forrásnál 2 földjel, ahol Dé-nek fordul, patak mentén völgyben 2 földjel, a patakban fölfelé az Isokuta nevű kis forráshoz (fonticulus), a völgyben Ny felé egy berch-hez, utat keresztezve 2 körtefa alatt emelt 2 földjel, tovább Ny felé 2 földjel a Medyesmal nevű bércen, innen lefelé 2 földjelhez, amelyek egyike egy nyárfa alatt áll, úton Ny-nak tartva 2 út találkozásánál 2 földjelben véget ér. D. in vig. Purif. B. virg., a. d. 1229. [!] Á.: Egri kápt., 1381. nov. 7. Dl. 16 096. (Keglevich cs. lt. Am. 33.) E.-je chirographált oklevél volt. K.: Megj.: A királyi hadoszlás jan. 13-i napjával kapcsolatban 1. az 54. számú oklevelet. 57. 1329. febr. 1. Kőrös Mykch szlavón bán tudtul adja, hogy az egyik részről a Moroucha- és a Glaunicha-beli várjobbágyok, a másik részről pedig a zelna-vásárhelyi (de Foro Zelyna-Zelina) polgárok között az utóbbiaknak a birtokát övező határ miatt támadt viszályban a béketeremtés szándékától vezettetve előbb Pál bán fia: István mr., körösi c. által, majd másodjára Jakab mr., Kis-Kemlek-i (de Minori Kemlek) vámagya s Moroucha-i c. által is elvégeztette a szóban forgó birtok hj.-át, amelynek azután senki sem mondott ellent, kitűzését pedig színe e. a nevezett várjobbágyok helyeslőleg fogadták. Az István, ill. Jakab mr.-ek jelentése alapján leírt hj.: Ke felől a Thoplice folyó mellől indul, hegyre fel. hátul érinti a Keresztelő Szt. János-egyház papjának házát, régi út, azon lefelé menet vízfogó árok (puteus) egy völgy közelében, a völgyön át Ny felé, hegynek menet tó, onnan le a Kuspezor (dict.) patakhoz, hegyre fel kereszttel jelölt és körülásott berekenye fához, ahol Bogozlay fia: Jakab c. a birtokszomszéd, lefelé egy mélyedéshez, vízfogó árok az Ymlouicha (dict.) völgyön keresztül, Kis- (Parva) Zelyna határa, kis völgy, hegynek fel, kereszttel megjelölt s körülásott bykfa fa, a hegyről le a Sumechec (dict.) vízfogó árokhoz, annak medre (meatus putei) elvezet a Nagy- (Magna) Zelina-hoz, azon keresztül E felé eléri a