Almási Tibor: Anjou–kori Oklevéltár. XIII. 1329. (Budapest–Szeged, 2003.)

Deegh birtokát - amelyet hű szolgálatai fejében kapott királyi adományba - örök jogon átadja Miklós mr. tulajdonába, míg az cserében Tolna m.-i Zenthpeter, Wyfalu (Vyfalu), Kuchemleuhele (Kethemlevhele) és Louazscekul (Lowazzekel) nevű öröklött birtokait bocsátja János mr. örök tulajdonába. A felek kölcsönösen szavatolják egymás birtoklását, mindketten vállalván, hogy ha a másiknak utóbb csorbulna v. meghiúsulna birtokjoga a szóban forgó javakban, úgy a veszteség terhét rögtön magukra veszik a kárt szenvedettől. Ennek elmulasztásakor v. elhanyagolásakor, ill. ha nem lehetne a háborított tulajdonjogot helyreállítani, úgy fogott bírák becsűje alapján más birtokukból tartoznak egyenértékű javakat átadva kiegyenlíteni a másik veszteségét. Erről a kápt. pecsétjével megerősített oklevelet ad ki. Kelt László mr. olvasókanonok keze által, in vig. B. Thome ap., a. d. 1329. Péter mr. lévén az éneklő-, Jakab az őrkanonok, Posonius mr., Péter egykori dékán, Székely (Siculus) Péter s egy másik - Váci (Waciensis) - Péter, Domokos és János pap, János mr. és egy másik János mr, valamint Jakab mr., ill. még mások a kanonokok. Á.: Budai kápt., 1377. febr. 16. Dl. 2570. (NRA. 1507. 21.) Tá.: Zsigmond király, 1409. szept. 9. Dl. 9481. (NRA. 593. 7.) (Eltérő névalakjai zárójelekben szerepelnek.) K.: AO. II. 450-451. (394. szám; kihagyásokkal). R.: C. TóthN.,LK. 71. (2000.) 95. (9. szám); Fenyvesi, Tolna 81. (150. szám) (Tá. alapján). Megj.: Zsigmond király tartalmi átírást adó oklevelét 1. ZsO. II/2. 7043. szám. 657.1329. (?) dec. 20. A Zala-i Szt. Adorján vértanú-monostor konventje e. egyik részről Pál fia: István és Zenthjacab-i Chernely fiai: István és Jakab, a másik részről Zegfalw-i Máté fia: Tamás megjelenvén, elmondják, hogy az előbbiek nem túl régen hibásan - Máté fia: Tamás tudta nélkül - végeztetvén el a Zegfalw-val szomszédos Zala m.-i Orozthon birtok hj.-át, abba tévesen belefoglaltak Tamás Zegfalw-i birtokából bizonyos szőlőhegyi, erdős és szántóföldi részeket, amiért azután Tamás perbe idézte a királyi udvar elé a nevezetteket, ám utóbb fogott bírák közreműködésével egyezséget kötöttek egymással. Eszerint István és Chernely fiai elismerik, hogy az Orozthon valódi határain kívül eső említett szőlőhegyi, erdős és szántóföldi részekben nincs semmiféle birtokjoguk, így e Zegfalw valódi határán belüli, általuk a téves hj. nyomán elfoglalt területeket visszabocsátják Tamás tulajdonába az általa bírt határjáró oklevélben foglaltaknak megfelelően. Az ettől eltérő határokat rögzítő