Almási Tibor: Anjou–kori Oklevéltár. XIII. 1329. (Budapest–Szeged, 2003.)

tulajdonában. Mivel pedig ezúttal sem tettek eleget a birtokvisszaváltásnak, és nem is küldtek megint senkit maguk helyett, így önkéntes kötelezettségvállalásuk alapján semmi akadálya nem lett volna a prépost tulajdonjoga véglegesítésének és bevezetésének a szóban forgó birtokokba. Ám ő, hogy az elhamarkodott bírói döntésnek még a látszatát is elkerülje, bírói könyörületességből 2 ízben is azzal fordult levélben (1. 218., 438. számok) a zalai konventhez, hogy az Sebechka-i Jakab fia: István királyi ember mellé tanút adva közreműködjék 3 m.-i vásáron - nevezetesen az Egerzeg-in, az újudvarin (in Nova Curia), továbbá a Zala-in - eszközlendő kikiáltásoknál, amelyek során a király szavával kellett János és Salamon fiainak, továbbá rokonaiknak s szomszédaiknak a tudomására hozni, hogy ha a mondott 120 M. ellenében a kiszabott határidőkre - először aug. 1-jére (ad oct. B. Jacobi ap.), másodszor pedig okt. 2-ra (ad II. f. prox. p. oct. B. Mathei ap. et ev.) - a 3 birtokot senki sem váltja vissza a prépost zálogából azok közül, akiknek a leginkább joguk van rá, úgy a királyi jelenlét e. haladéktalanul sor kerül a prépost véglegesítésére a szóban forgó birtokok tulajdonában. A zalai konventnek a 2 kikiáltás megtörténtéről adott jelentése (1. 426., 534. számok) szerint végül senki sem jelentkezett a birtokvisszaváltásra, és megbízottat sem küldött az ügyben senki az országbíró színe elé, ahol a kitűzött időpontokban az erről kiadott bírói levél (1. 436., 535. számok) tanúsága szerint ott várakozott Endere prépost ügyvédje. Ezen előzmények nyomán Zenthgyurgfalua, Gyurtianag és Erdwlalw birtokokat összes haszonvételükkel és tartozékaikkal együtt örök jogon odaítéli Endere prépostnak és frater-einek, ill. azok utódainak, míg János és Salamon említett fiainak, továbbá minden rokonuknak, nemzetségük tagjainak és szomszédaiknak örök hallgatást parancsol az ügyben. Minderről függőpecsétjével megerősített privilégiumot ad ki. D. in Vyssegrad, 22. die fe. B. Mathei ap. et ew. prenotati, a. d. 1329. Á.: Garai Miklós nádor, 1380. okt. 21. Dl. 2571. (NRA. 955. 22.) (E.-ről.) Má.: Dl. 36 452. (MKA. Acta eccl. 67. 39.) (1698. dec. 15-i és 1699. febr. 7-i hitelesítéssel ellátott, Á.-ról készült Má., noha hibás olvasattal közli Garai Miklós átírásának évszámát, ugyanis azt azonos napi dátum mellett 1630-ra keltezi. Hibás másolás eredményeként szept. 21-i napi dátumra keltezi Pál országbíró fenti oklevelét is.) K.: F. VIII. 3. 380-386. (162. szám) (Hevenesi A.-ra visszamenő másolata alapján.) R.: F. VIII. 3. 379. (a 160-161. számok közötti 3. regeszta; Hevenesinek az EPL.ben őrzött iratpéldányra utaló közlése nyomán). Megj.: Az ügyben kelt 1328. évi okleveleket 1. Anjou-okit. XII. 347., 388-390. és 476. számok alatt. Ezekbe 2 sajnálatos hiba került: 120 M. helyett 140 M. zálogösszeg szerepel bennük, a 476. számú regesztában pedig elírás folytán Dl. 2572. jelzet helyett Dl. 2571. szerepel.