Almási Tibor: Anjou–kori Oklevéltár. XIII. 1329. (Budapest–Szeged, 2003.)

származó okmányt, amelynek tartalma Turul 17. (1898.) 26. alatt közzétéve olvasható. A fentebbi regeszta alapját képező' oklevelet Györffy mindamellett 1329. évi iratként kezeli, ugyanakkor a nála szereplő 2 [1321-ből, ill. 1329-ből származónak tekintett] iratpéldányról megjegyzi, hogy „2 azonosnak látszó határjárás" szerepel bennük. Valójában azt kell feltételeznünk, hogy ténylegesen csak egy határleírásról van szó, amely 1321-ben készült, s ezt tartotta fenn az esztergomi kápt. 1338. évi átírása. Ezen átírásról készült egyrészt a Dl. 2026. jelzetszámon fennmaradt 17. sz.-i Má., másrészt - az előbbitől függetlenül - a Györffy által idézett 19. sz.-i Má. A névalakok alapján úgy látszik, hogy a 19. sz.-i Má. tükrözheti pontosabban az 1338-ban leírt helyneveket (ezen névformák a regesztában Györffy közlése alapján [ ] között szerepelnek). Az Anjou-okit. VI. kötetében regisztrálatlan az oklevél. 421. (1329. aug. 1. e.) Pál országbíró a Bugar (dict.) István mr.-től királyi tulajdonba visszavett Omerse birtok ügyében vizsgálatot rendel el, amelynek során emberének, Nary-i Jánosnak a pécsi kápt. tanúskodása mellett arról kell a szomszédos, ill. a m.-beli nemesektől értesüléseket szereznie, hogy Omerse birtok valóban István mr. örökségi jogú birtoka-e, és ha ezt megerősítenék a kikérdezettek, akkor a birtok becsűjét is el kell végeznie, míg ellenkező értelmű nyilatkozatok esetén Omerse földet a király birtokaihoz kell csatolnia. A pécsi kápt.-nak a történtekről számot adó írásos jelentését aug. 1-jére (ad oct. B. Jacobi ap.) kéri színe e. bemutatni. Emi.: a 452. számú oklevélben. K.: Z. I. 331. (348. szám). 422. (1329. aug. 1. e.) A pécsi kápt. jelentése szerint az országbíró emberének, Nary-i Jánosnak a kápt. által kiküldött János presbiter prebendarius tanúságtétele mellett lefolytatott vizsgálata megerősítette, hogy a Bugar (dict.) István mr.-től királyi tulajdonba vett Omerse birtok örökségi jogon valóban István mr.-t illeti meg, az elvégzett becsű alapján pedig e birtok 18 M. értéket képvisel. Emi.: a 452. számú oklevélben. K.: Z. I. 331. (348. szám). Megj.: Vö. a következő három, 423-425. számú oklevelekkel.