Almási Tibor: Anjou–kori Oklevéltár. XIII. 1329. (Budapest–Szeged, 2003.)

prox. an. fe. B. Jacobi ap., a. d. 1329., István lévén az apát, Wrlicus a custos, Hermannus (?) a dékán, Adorján a kulcsár (celerarius), Frigyes a cantor. E.: Esztergomi székesfőkápt. m. lt. Acta radicalia 65. 1. 2. (Df. 238 184.) Az időrendi mutató szerint függőpecsét. Á.: Esztergomi kápt., 1699. febr. 22. Esztergomi székesfőkápt. m. lt. Acta radicalia 29. 3. 25. (Df. 236 720.) K.: Str. III. 147-148. (216. szám) (E.-ről). R.: Borsa I., Somogy m. lt. Évk. 9. (1978.) 63. (11. szám); uő., uo. 27. (1996.) 67. (107. szám). 404. 1329. júl. 22. Péter prépost és a várad-előhegyi konvent 1329. júl. 22-én (in fe. S. Marié Magdalene, [a. d.] 1329.) kelt oklevele szerint abban a perben, amely részint a váradi kápt., részint pedig a néhai Ivánka váradi püspök unokaöccse, Mátyás mr. között támadt bizonyos földek hovatartozása körül, és amiatt, hogy ezeket a Medyes, Kacus, Scentmihal és Icloud birtokok, ill. Eusy birtok között elhelyezkedő földrészeket Mátyás mr. hatalmaskodva elbirtokolta, a felek fogott bírák közvetítésével olyan megállapodásra jutnak, miszerint ha János váradi olvasókanonok esküt tesz arra vonatkozólag, hogy a vitatott földek a kápt.-t illetik, úgy János nemcsak visszabocsátja azokat a kápt. részére, hanem még kártérítést is szolgáltat a jogtalan használat miatt akkora összegben, amekorrát János eskü alatt jogosnak nyilvánít. Ezenkívül Mátyás mr. arra is kötelezi magát, hogy 12 nemes eskütárssal együtt leteendő esküvel fogja tisztázni magát azon vád alól, miszerint ő lenne a vétkes a kápt. egyik Medyes-i jobbágyának nyíllal való megsebesítésében és kifosztásában. E.: -. Bunyitay szerint: Nagyváradi székeskápt.-i lt. 406. F. R.: Bunyitay II. 67. és uő. III. 388., not. 1. 405. 1329júl. 22. Visegrád Pál c., országbíró tudatja a leleszi konventtel az egyik részről Bachka-i Miklós, a másikról pedig Aladár fia: Perbardus és László fia: János között a Gyalmastho halastó vitás hovatartozása körül fennforgó perben [máj. 9-én] írásba foglalt döntését (1. 210. szám), amelyben bizonyító eskü letételére kötelezte a feleket. Miután mindkét részről kellő számú tanút állítottak a várad-előhegyi Szt. István első vértanú[-monostor] konventje elé - általuk bizonyítván a szóban forgó halastóra